Rodolphe Christin francia szociológus könyvet írt arról a jelenségről, hogy a hagyományos turizmus kezdi elveszíteni a varázsát, a korábban a béke, a nyugalom szigeteinek hitt helyek túlzsúfolttá és vendéglehúzóvá váltak, az olcsó helyek pedig egyre inkább környezetkárosító veszélyeket rejtenek magukban. Így született meg Az antiturizmus kézikönyve. A szerző a Le Nouvel Observateurben beszélt ezekről a jelenségekről.

Christin szerint nagyot változott a világ,

amióta a 30-as években kiharcolt fizetett szabadság nyomán megindult a tömeges, szervezett turizmus.

-Az utazásnak csaknem filozófiai értelme van. Benne van a magunk, a világ megismerésére való törekvés. Ennek a a turizmus nehezen felel meg, mivel szórakoztatóiparrá vált. Mindenki a maximumig rentábilissá akarja tenni a szabad idejét, Az emberek ma inkább azért utaznak el, hogy elfelejtsék a világot és nem azért, hogy felfedezzék. Az embert, mint nyaralót, profitforrásnak tekintik. Legtöbbször csak a többi turistákkal a különböző szolgáltatásokkal találkozunk.

Úgy gondolom, hogy a turizmus születésével meghalt a kaland. Régen utazni akárcsak saját országban is kaland volt, ha gyalog, ha lovon, ha kocsin ment valaki. Kockázatos, hogy odaér-e útjához, váratlan események következhettek be. Ahhoz, hogy a turizmus fejlődhessen, az utazást semlegessé kellett tenni. Az autóutak, az állomásokat, a repülőterek csak funkcionálisak, egyformák az egész világon. Az idegeskedésen és az unalmon kívül  nem történik bennük semmi.

-Ön arról is ír, hogy a tömegturizmus felbillenti a bolygó globális egyensúlyát.

-A turizmus élhetetlenné teszi a helyiek mindennapjait is. A turisták hordái miatt még a mindennapi baguette beszerzése is nehézzé válhat. Nem szólva a környezeti károkról, a szemét felgyülemléséről, a  vizek fertőzővé válásáról. Nem meglepő, hogy  például Barcelonában turista-ellenes tüntetések vannak.

-A tömegturizmusnak vannak következményei, de hibáztatható-e az, aki a lehető legjobban ki akarja használni az éves egy heti szabadságát?

-Természetesen nem, de ha mindenki csak a realitások alatti szintén élvezné a dolgokat, nem biztos, hogy elindulnának.

A turizmus valami „varázsideállal” működik. Egzotikumot árul, lakatlan szigetet, ami nem is létezik igazán, mert ki tudja, abban a hónapban már hányan nyaraltak ott. De minden úgy van megszervezve, hogy úgy érezze: egyedül van.  

-Úgy gondolja, hogy a bonyodalmak nélküli utazás paradoxon?

-Úgy gondolom, hogy a váratlanban jelenik meg az utazás értelme. Amikor valami elcsúszik és megjelenik a valóság, amelyet nem kellett volna meglátnunk. Emlékszem néhány évvel ezelőtt utaskísérő voltam Líbiában. Kocsival mentünk a sivatagban. A sofőr eltévedt, és az út, amelyre bekanyarodott, egy szemétlerakóhoz vezetett. A nagy hőségben egy konzervdobozokkal teli mezőn vágtunk keresztül. Az utasok nem értették, mi történik. Számomra ez volt a vakáció egyik ritka felfedező pillanata. a nyaralók bepillantást nyertek abba, hogy a sivatagban a falvak hogyan kezelik a hulladékukat.

-Mi a véleménye az úgynevezett „felelős turizmusról”?

-Vannak olyan turisták, akiket sokkal, amit tapasztalnak a szegény országokban és valami felelősségfélét éreznek, de ezek kevesen vannak, és nem fogják megváltoztatni a turizmusipart.

-Egyre kevesebb lesz a természetes állapotban megmaradt hely, minden turisztikai céllá válik.

-Igen és még azt is el tudom képzelni, hogy egyesek turistavezető gyanánt eladják saját élményeiket. Ezenkívül, aki egy szokatlan helyre megy, megjelöli az utat a többieknek. Fotókat raknak fel a világhálóra, beszélnek az élményeikről. Így válnak egyes helyek divatossá.

-Nem kellene tehát elmondani, hová utazzunk, ha meg akarjuk óvni a helyet?

-Ezt is lehet, de az igazi kérdés az, hogy miért tartjuk annyira fontosnak, hogy elutazzunk. Mindennapi életünk annyira elviselhetetlenné válna? Azon kellene elgondolkodnunk, hogy tehetnénk élhetőbbé.

-Miért nem szeretünk külföldön honfitársainkkal találkozni?

-Képzelje el, hogy elmegy a világ másik végére, hogy elfeledje a mindennapjait, és szembetalálja magát a szomszédjával…

-Nincs menekvés a turizmusipartól?

-Nehezen. Előnyben kellene részesíteni inkább magát az utazást. Az ideális az lenne, ha gyalog vagy kerékpárral mennénk, hogy élvezhessük az átmenetet az otthon és a cél között.