Happykrácia – hogyan uralkodik életünkön a boldogság kényszere – ez a címe annak az esszének, amelyet Eva Illouz szociológus és Edgar Cabanas pszichológus írt. A szerzők írásukban bírálják az úgynevezett „pozitív pszichológiát”, amelyet coachok, könyvek, alkalmazások terjesztenek.
Cabanas a Le Figarónak adott interjút.
-Önök a könyvükben új fogalmat alkottak. Mit jelent pontosan a happykrácia?
-A személyes boldogság mindenáron való keresésének kényszerét, az önmegvalósítást az élet minden területén. Ez a kényszer lehetővé teszi a hatalom új formájának gyakorlását a vállalatoknál, sőt, a hadseregben is. A társadalomban ez új befolyásolási stratégiákban, politikai döntésekben jelenik meg, sőt, az állampolgáriság új formájában, a „psytoyenek” megjelenésében, akiknek a boldogság-keresés a második természetük, akik új érzelmi hierarchiát állítanak fel, amelyben a negatív emócióknak nincs helyük. A munkahelyeken pedig megjelennek a menedzsmentnek olyan technikái, amelyek a legboldogabb alkalmazottat értékelik.
-Milyen az a boldogság, amelyet azok árulnak, akiket Önök a pozitív pszichológia apostolainak neveznek?
-Ez a boldogság csupán lélektani, a gondolkodás átformálásáról van szó az élet kis dolgainak értékelésére, a negatívumoknak lehetőségre formálására. Hogy legalizálja magát, a pozitív pszichológia azt állítja, tévesen, hogy ez a boldogság ugyanaz, mint Arisztotelészé. A görögöknél azonban ez együtt jár az erénnyel, az etikai és politikai érzékkel, a happykrácia azonban nagyon is individuális nézőpont.
-Melyek ennek a boldogságkényszernek a perverz hatásai?
-A pozitív pszichológia szerint a boldogság személyes választás kérdése, mint ahogy a szenvedés is. ha valaki szenved, az azért van, mert nem jól választott a szenvedés megszüntetése érdekében, vagy nem tartott ki a választása mellett: ez a kulpabilizáló szöveg olyan nyomást jelent, amely arra kényszerít bennünket, hogy mindig mosolygósak, vidámak legyünk. Ma nagyon nehéz bevallani, hogy szerencsétlenek vagyunk, mert ez azt jelenti, hogy nem jól választottunk, hogy nem tudjuk értékelni az életet, vagy amink van. A pozitív pillanatok túlértékelése fokozza a nehéz pillanatok hatását.
-Ki lehet-e szabadulni ebből a kényszerből?
-Nem lehet, mert társadalmi lények vagyunk, de tudatosodhatnak bennünk ezek a perverz hatások. Megtehetjük, hogy nem hiszünk azoknak a gyors és leegyszerűsített hatásoknak, amelyeket a boldogsággyár elad nekünk.
-Valóban, Önök bírálják a javasolt megoldások tudománytalan és leegyszerűsítő jellegét. Mivel magyarázza, hogy mégis vannak, akik továbbra is hisznek bennük?
-Mert olyan kultúrában élünk, amely évtizedeken át elhitette velünk, hogy a társadalmi problémákat meg lehet oldani egyéni szinten. Így, amikor megoldásokat kínálnak, hisznek azoknak és megveszik. Ezek a technikák azoknál működnek főleg, akiket már meggyőztek. Miután nem látnak kiutat a helyzetükből, az emberek dupla erőfeszítést tesznek, hogy kövessék ezeket a tanácsokat, amelyeknek hatása csak rövid ideig tart. Aztán, ha nem hat, másikat kell keresni.
-A sokféle válság közepette nem valódi igényre válaszol a boldogság ideológiája?
-Válságokkal terhes időben, amikor az emberek bizonytalanságban élnek, ez a gondolat, hogy egyszerűbb megváltoztatni önmagunkat, mint a körülményeket, vonzó, de ez eltakarja a problémák tartalmi dimenzióját. Ha nehéz körülmények között kell egyre többet dolgoznunk, és ha azt ígérik, hogy heti ötszöri tíz perces meditálás a megoldás, akkor vevők vagyunk rá. És elfelejtjük, hogy sok ember él hasonló körülmények között. A munkaerőpiac a működése a problematikus, és nem az egyéni pszichológiák. Hosszú távon ezek a technikák nem megoldások, csak a problémáink strukturális okainak elviselését eredményezhetik, és nem megszüntetésüket.
-Ön szerint milyen helyet kellene a boldogságnak betöltenie életünkben?
-Azt gondolom, hogy ha ugyanannyi energiát fordítanánk az igazságosság vagy a tudás védelmére, a társadalom jobban működne. Ha osztozunk a problémákban, a megoldásokban is osztoznunk kell. Jobban tennénk, ha nem önmagunk, hanem a társadalom új verzióját építenénk.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dan da Man 2018.10.05. 22:05:38
Köszi a megosztást.
nevetőharmadik 2018.10.07. 11:23:22