Át kell írni La Fontaine meséjét. Az életben nem a teknősbéka, hanem a nyúl győz. Egyes fajtákból, mint  a Kék Folyó-beli puha páncélosból már csak 4 példány él, köztük egy nőstény, amelynek nincsenek megtermékenyített tojásai.  A Galapagos-szigetcsoport Pinta szigetén 2012-ben pusztult el a Chelonoidis abingonii fajta utolsó példánya, a „magányos Georges”.

Ezek nem elszigetelt példák. A 356 szárazföldi és tengeri teknősbékafajták 61%-át a kihalás fenyegeti, vagy már el is tűnt.

A felelős nemcsak a klímaváltozás, hanem az ember is, amely ősidők óta pusztította.

A teknösök itt éltek már a Földön a dinoszauruszok előtt és túléltek több kataklizmát. Pusztulásuk az ember megjelenésével kezdődött. Afrikában már 2,6 millió évvel ezelőtt is táplálékul szolgált.

Ma sok tényező fenyegeti létünket. Sok tengeri teknős keveredik bele a hálókba, vagy a hulladékokba. Sokan keresik őket tojásaikért, páncéljukért, vagy azért, hogy eladják őket akváriumoknak.

A felmelegedésnek is van negatív hatása, mivel a nőstények megtermékenyülésében számítanak az atmoszferikus feltételek. Élőhelyeik felszámolása is súlyosan esik a latba.

Mondhatnánk, hogy mindez szomorú dolog, de minket nem érint. Ebben azonban tévedünk, mert a teknősök pusztulása egész ökorendszerünk pusztulását idézheti elő: a teknősök fontos helyet foglalnak el a táplálkozási láncban, mert lehetnek növényevők, húsevők és mindenevők. Így más organizmusokra is kihatással vannak. Az Észak-Amerika partjainál élő tengeri teknős például sósvízi puhatestűekkel táplálkozik, amelyek teknősök nélkül úgy elszaporodnának, hogy a virágzó réteket sós mocsarakká változtatnák 8 hónap leforgása alatt. Ha nagyobb számban vannak, a teknősök egyes fajtái jelentős mennyiségű biomasszát képezhetnek és tojásukkal együtt nem elhanyagolható táplálékot adnak más állatoknak.  Hozzájárulnak a növények terjedéséhez, szétszórva azoknak a növényeknek a magjait, amelyekkel táplálkoznak, közvetlenül vagy ürülékükkel.

Szerepet játszanak az ásványok elosztásában. Amikor a sivatagi teknős gödröt ás a homokban a fészkelési periódusban, kálcium-karbonátot fogyaszt. Mások foszfort. Amikor elpusztul, a csontjaiban lerakódott ásványokat a növények és az állatok hasznosítják.

Kitűnő „szennyezésmérők”. Nagymennyiségű mérgező anyagot tárolnak és Észak-Amerikában a tengerek higany- és radioaktivitási fertőzöttségi foka hiteles tanúinak tekintik őket

Földalatti folyosóikon lakhelyet találnak más állatok is. Az Egyesült Államokban él egy olyan fajta, amely 10 méter hosszú lyukat ás magának. A bejáratnál felhalmozott földben növények telepednek meg. Az elhagyott folyosókon kígyók, kétéltűek, nyulak, rókák. A megmozgatott, fellazult föld pedig termékenyebbé válik

A teknősök tehát sokféleképpen hozzájárulnak, környezetünk egészségéhez. Pusztulásuk olyan negatív hatásokkal járhat, amelyek egy idő múlva érezhetők lesznek más fajok és az ember számára is – figyelmeztetnek a kutatók.