Az építményt, amely Jules Verne-t ihlette regénye, a Világító torony a világ végén megírására, 1993-ban fedezte fel egy francia hajós egy kis szigeten a Tűzföld és a Falkland-szigetek között.

A fároszt, amelyet az Argentínához tartozó Los Estados szigeten építettek 1884-ben, ez volt a déli féltekén az első világítótorony. A Horn-fok közelében álló építményt a viharos szelek annyira tönkretették, hogy Argentína már 1902-ben épített egy másikat a közeli Observatorio szigeten.

A felfedező André Bonner képzeletét annyira megragadta a torony, hogy egy időre le is telepedett a szigeten. Egy társaságtól, amelynek sikerült mintegy ezer szimpatizáns adományait összegyűjtenie, 350 dollárt kapott és ebből az összegből a francia és az argentin kormány jóváhagyásával  Franciaországban 1998-ban felépítette a torony másolatát, amelyet a dél-amerikai ország haditengerészete szállított a szigetre.

A nyolcszögletű, cinkgömbtetővel rendelkező torony újdonsága a régihez viszonyítva, hogy automatizált, napelemek működtetik.

Az újjáépítést 20. évfordulójára Bonnert az argentin flotta meghívta a szigetre. Itt derült ki számára, hogy a torony nem működik, a napelemek fele tönkrement. Ezeket ugyan megjavították, de nagyobb rekonstrukcióra lesz szükség, amelynek költsége várhatóan 54 ezer euró.

A világító toronynak van egy mása a franciaországi La Rochelle kikötőjében, valamint a Tűzföldön, az ushuaia-i tengerészeti múzeumnál is.

Jules Verne regényét már nem tudta befejezni, fia, Michel zárta le a könyvet, és jelentette meg még apja halála évében, 1905-ben.