A római Film Ünnepén mutatták be Andrea Ciaffaroni olasz író Peter Sellers-ről szóló könyvét egy retrospektív vetítéssorozattal együtt, amelynek keretében 12 filmjét – köztük a Lolitát, Mi újság, Cicababát, a Rózsaszín párducot és utolsó filmjét, az Isten hozta, Mr.---t – láthatta a közönség.
A könyvben az író rekonstruálja a színész életét és pályáját a barátok és kollégák által elmondottak alapján. Elemzi szerepeit és mindezt számos, eddig nem publikált fotóval színesíti. Az összkép nem azonos azzal az imázzsal, amelyet Sellers korábbi életrajzírói alkottak, és azzal sem, hogy a színész látta önmagát.
Ciaffaronit a könyv megírására az ösztönözte, hogy nem értett egyet azzal, amit róla írtak. „A legtöbben úgy festették le, mint egy őrült egoistát, instabil embert, aki a feleségeit sem tisztelte. De aztán rekonstruáltam az életét és megértettem, hogy félreismerték, és ő maga is táplálta a figuráinak foglyává vált színész legendáját. Azt mondta, nincsen saját személyisége. Mindig elégedetlen volt, ezért volt nehéz őt elviselni.”
A szerző úgy gondolja, hogy a közönség még sok számára eddig ismeretlen dolgot tudhat meg Peter Sellersről, akit valójában Richardnak hívtak, de korán meghalt testvére nevét vette fel. Ilyen például David Leaf és John Scheinfeld 2000-ben készült dokumentumfilmje, a The Unknown Peter Sellers, amelyekhez a Goon Show című tv-műsorból származó felvételeket találtak, valamint a Sellers által forgatott amatőrfilmeket és ismeretlen interjúkat. A Goon Show-ról azt tartják Angliában, hogy nélküle sosem született volna meg a Monty Python….
Ciaffaroni megkapta Scheinfeldtől az 1953-ban forgatott Super Secret Service című rövidfilmet, amelyben Sellers kialakította a tíz évvel későbbi Clouseau felügyelő figuráját a Rózsaszín párduchoz. „Felfedeztem, hogy már gyerekként annyira elbűvölték a detektívek, hogy barátjával összehozott egy nyomozó irodát”.
1958-ban Sellers három nagyon szórakoztató rövidfilmet forgatott, olyan mindennapi témákról, mint a munka, az álmatlanság, a feszültség. Az író véleménye szerint legikonikusabb filmjeiben lehet leginkább tetten éri komikusi zsenialitását, mint a dr. Strangelove-ba. A legnagyobb tehetsége abban volt, hogy el tudta feledtetni a nézővel, hogy ugyanaz a színész játssza a legkülönbözőbb szerepeket. Drámai tehetségét a legjobban az Isten hozta, Mr….-ben csillogtatta meg. A film ma is aktuális, hiszen egy analfabéta kertész jut el egészen a Fehér Házig a tv-ből, és a reklámokból ellesett mondataival vagy a kertészkedésre vonatkozó kifejezéseivel, amelyek mögött mindenki mély értelmet és nem utolsó sorban lángelmét sejt. Az Estély habfürdővelt ma sokan lassúnak tartják (ebben egy kétbalkezes indiai statisztát alakít, aki nemcsak forgatásokat tesz tönkre, hanem egy hollywood-i exkluzív partit is, ahová véletlenül hívják meg), de az író ezzel nem ért egyet, remekműnek tartja, amelyen Jacques Tati és Stan és Pan hatását érzi.
És akkor még nem esett szó olyan kemény szatírákról, mint az Ordító egér (egy operetthercegség megtámadja az Egyesült Államokat, hátha megsegíti a legyőzöttet, csakhogy az amerikaiak megadják magukat), a Magic Christian, egy excentrikus milliomos története, aki örökbe fogad egy csövest (ez utóbbit Ringo Starr alakítja), vagy a fergeteges háborús komédiáról, a Puha ágyak kemény csatákról, amelyben szinte az összes férfi szerepet ő játssza egy angol őrnagytól a japán hercegen át Adolf Hitlerig.
„Klasszikus példája vagyok minden humoristának: csak akkor vagyok vicces, amikor dolgozom” – mondta magáról a többször magánéleti válsággal, alkohol- és drogproblémákkal küzdő színész, aki mindössze 54 évet engedélyezett magának. A harmadik szívrohama vitte el 1980. július 24-én.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szpájk 2018.11.08. 11:38:49