Írolvasgondol

Julian Schnabel rendezőnek sikerült olyan hiteles Van Goghot filmre vinnie, mint még soha senkinek.

A Van Gogh – Az örökkévalóság küszöbén megkapó erővel mutatja be, hogy a festő milyen démonokkal küzdött művészetében és életében. Ebben oroszlánrésze van Willem Dafoe-nak, aki e szerepért Velencében Volpi-kupát kapott és jelölték a Golden Globe díjra is.

„Mindannyian azt hittük, mindent tudunk már Van Gogh-ról és abszurdnak tartottunk egy újabb filmet róla. Jean-Claude Carriére-rel voltunk a párizsi Orsay-múzeumban és a képeket nézegetve jött az ötlet kifejezni azt az érzést, amely akkor hatalmasodik el az emberen, amikor belép a múzeumba és nézi a képeket egymás után” – mondta a rendező.

A film valóban messze van a hagyományos életrajzi filmektől. Schnabel megismerteti a nézőt a festő érzelmeivel, környezetével, legyen az Arles, amelybe Van Gogh integrálódni igyekszik vagy a táj, amelyben békét keres.

Schnabel rendszeresen ábrázol olyan művészeket, akik készek feláldozni magukat a művészetükért. Ezzel együtt nem hiszi, hogy Van Gogh öngyilkos lett. „Mint leveleiből kiolvasható, világosan gondolkodott, tisztában volt tehetségével és a pappal (Mads Mikkelsen) folytatott beszélgetés során Jézussal azonosította magát. Ugyanakkor ki akarja fejezni félelmét a megőrüléstől, azt, hogy mindig a mentális egészség határán volt” – magyarázta.

Willen Dafoe így beszélt szerepéről: „Meg kellett tanulnom festeni, erre feltétlenül szükség volt. De nem hiszem, hogy ezzel segítettem volna Julian munkáját. Több mint 40 éve ismerem, és mindig dolgozni láttam. Sokat olvastam Van Gogh-ról. Juliantől kaptam egy könyvet, a leveleivel, gondolataival. Minden szerep más. Sohasem törekszem utánzásra, inkább a forgatókönyvből indulok ki. Olyan személyiségekkel, mint Pasolini, T.. Eliot vagy Jézus Krisztus hihetetlenül sok ihlethez jutottam. Ezek a szerepek olyan élményeket adnak, amelyek megváltoztatják az ember életét.”