Az Astrobiology-ban jelent meg egy tanulmány, amely összefüggésbe hozza a megalodonok ékipusztulását egy szupernova felrobbanásával, aminek következtében halálos mennyiségű müon került a levegőbe.
A katasztrófa a kansasi egyetem csillagászai szerint kb 2,6 millió évvel ezelőtt, a pleisztocén korszakban történt, hozzávetőleg 160 fényévre tőlünk. A robbanás „ujjlenyomatokat” hagyott az óceán mélyén vas-60 izotóp formájában.
Bár a Föld túl messze volt ahhoz, hogy ettől megsemmisüljön, a radioaktivitás 100 ezer évig is hathatott.
A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a megalodonok, a történelem előtti óriás cápák túl sokáig ki voltak téve a műonok hatásának. Ezeket a kozmikus sugárzás és a földi atmoszféra kölcsönhatása által generált nagyobb tömegű és energiájú elektron-részecskéket kis dózisban jól tolerálja az élet minden formája, ezúttal azonban hatásuk halálosan erős volt. Mutációkat és rákot okoztak a nagy testű tengeri állatoknál.
A víz védelmet nyújt a sugárzás ellen, de a müonok ellen nem, mert be tudnak hatolni abba a mélységbe, ahol az állatok élnek – mondják a kutatók.
Mivel azonban a pleisztocén korban sok egyéb rendkívüli dolog történt – szupernova-robbanás, a földi mágneses sarkok megfordulása, a klíma-lehűlés folyamata és ezek kölcsönhatásban voltak, még sokat kell kutatni ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan meg lehessen állapítani, melyik okoza a megalodonok kipusztulását.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
