Írolvasgondol

Alfred Hitchcock legfélelmetesebb filmje január 7-én került újra a mozikba, felújított változatban.

„A Psycho befejezése után apám nehezen választotta ki következő filmjét – emlékezik vissza Pat Hitchcock O’Connell, a rendező lánya – végül Daphné du Mourier írására, a Madarakra talált rá. Az ő művei már korábban megihlették őt, köztük a Jamaikai fogadót és a Manderley-ház asszonyát. Ebben az esetben azonban csak a kiindulópont volt azonos….Apám először arra gondolt, hogy tv-filmet csinál belőle, de amikor egy santa cruz-i helyi lap arról olvasott, hogy az utóbbi időben megmagyarázhatatlan madártámadások történnek, a mozifilm mellett döntött.”

Ebben a filmben tűnt fel Tippi Hedren, aki előtte 12 évig modell volt.  A rendező egy reklámban figyelt fel rá és meghallgatása hívta. Kérte, hogy korábbi filmjeiből adjon elő részleteket, köztük éppen a Manderley-ház asszonyából, valamint a Forgószélből. Csak a próba után árult el neki, hogy filmje főszereplőjének szánja. Kapcsolatuk bonyolult volt és viharosan ért véget. Hedren a színészetről mindent Hitchcock-tól tanult meg, de mint ahogy nemrég elárulta, elutasította a közeledését, a rendező agresszíven viselkedett vele szemben, és azzal fenyegette, hogy tönkreteszi a pályáját. A Marnie-ban még együtt dolgoztak, de viszonyuk úgy elmérgesedett, hogy csak közvetítőn keresztül kommunikáltak.

A Madarak mindazonáltal Hitchcock és a színészgárda rendkívüli tehetségéről tanúskodik. 370 trükkfelvételre volt szükség, és 3 évi előkészítés kellett hozzá a bonyolult technika, a hangújítások és a különleges effektusok miatt, mivel akkor még a számítógépes grafika, vagy a digitális animáció nem létezett. „Meg kell mondani, hogy apám minden filmje közül a Madarak forgatása volt a legérdekesebb. Voltak benne élő, idomított madarak, és voltak köztük gépek is. Anyámmal megnéztük a madarak támadásainak forgatását. Volt köztük egy idomított, Charlie-nak nevezett srány, amelynek összedrótozták a csőrét, hogy ne sérthessen meg senkit. Ám jelenése előtt elszökött és az egész stáb rohangált utána a tengerparton” – mesélte Pat.

A „Minden a Madarakról” című dokumentumfilmből megtudható, hogy a rendező munkatársai hosszú ideig filmezték a madarakat, és néhányat kiválasztottak „szereptanulásra”.

„A forgatás elég veszélyes volt – mesélte Hedren, aki jó viszonyt alakított ki a madarakkal, de időnként még így is a fáradtság és a feszültség elviselhetőségének határára jutottak. A férfi főszereplő Ro Taylort ellenben szinte naponta megcsípte egy varjú. A jelenetet, amelyben Hedren egy telefonkabinba menekül, egy műsirállyal vették fel, amelynek a csőrével kellett nekimennie az üvegnek, de az üveg valóban széttört és a színésznő arcába fúródtak a szilánkok. A legnehezebb jelenet számukra az volt, amikor a madarak a hálószobában támadtak. Hitchcock azt mondta, hogy műsirályokkal csinálják, végül mégis igaziak röpködtek körülötte, de nem támadtak rá. A forgatás olyan Tippi olyan kimerült volt, hogy egy hetet kórházban kellett töltenie.

Hitchcock és a forgatókönyvíró hosszan vitatkoztak arról, hogy a film végén legyen-e magyarázat a madarak viselkedéséről. Végül úgy döntöttek, hogy nem adnak rá racionális választ, de betettek egy éttermi jelenetet, amelyben egy idős ornitológusnő kijelenti: „A madarak nem agresszívek, szépséget hoznak a Földre. Viszont az emberek azok, akik elviselhetetlenné teszik az életet ezen a bolygón, amelyet a madarak népesítettek be, 140 millió évvel ezelőtt. Különös, hogy csak most kezdik háborújukat…az emberiség ellen.”