A reneszánsz legnagyobb alakja, Leonardo Da Vinci halálának közelgő 500. évfordulója alkalmából a padovai egyetem lapjában megjelent egy tanulmány, amelyet még 2018 őszén publikált a JAMA Ophtalmology. Szerzője, Christopher W. Tyler azt állítja benne, hogy a mester hat művének megvizsgálása alapján Leonardo kancsal lehetett, és ennek a látásmódnak köszönhető műveinek sajátossága.

 A tanulmány szerzője szerint ez a kancsalság adta Leonardo festészetének zsenialitását, különösen képeinek mélységét és háromdimenziós voltát. Hat művét – két szobrát, két olajfestményét és két rajzát – elemezték, és arra a következésre jutottak, hogy a kancsalságnak egy olyan formájában szenvedett, amely lehetővé tette számára, hogy a binokuláris látásról a monokulárisra való áttérést, és ezzel könnyebben tudta érzékelni a tér háromdimenziósságát és a látás tárgyának különböző rétegeit.

A padovai kutatóknak erről az elképzelésről az a véleményük, hogy azokra a kísérletekre emlékeztet, amelyek Leonardo zsenialitását le akarják fokozni egy mindenki számára érthető szintre. „Művészetének zsenialitása mögött sokszor kerestek elképzelt és nevetséges okokat. E feltételezés szerint bárki, aki kancsal, örülhet ennek, hiszen Leonardóhoz hasonló látásproblémája volt” – ironizálnak az olasz szakemberek. Maradjunk annyiban, hogy attól, hogy valaki balkezes és kancsal, mint minden idők talán legsokoldalúbb alkotója, még nem lesz belőle új Leonardo….