Van, aki számára a bocsánatkérés természetes gesztus, van, aki nem hajlandó és olyan is van, aki képtelen rá.
A bocsánatkérést naponta alkalmazzuk. Ugyan udvariassági formulaként, de amikor arról van szó, hogy valóban elkövettünk valamit valakivel szemben, már bonyolultabb a dolog.
Nicolas Gueguen szociálpszichológus a Le Figaróban boncolgatja a kérdést. Szerinte akik nehezen kérnek bocsánatot, rosszul értelmezetten nagyra becsülik magukat, meg akarják őrizni méltóságukat és nem alacsonyodnak le odáig, hogy beismerjék: hibásak.
A bocsánatkéréshez empátiára is szükség van, fel kell tudni ismeri, hogy amit tévesen tettünk, vagy mondtunk, sérti a másikat. Sokszor előfordul, hogy akitől mea culpát várunk, nem is fogja fel, hogy valami sértőt tett vagy mondott, így hiába várják tőle a bocsánatkérést.
Mit tehet ilyen helyzetben a sértett? A szociálpszichológus azt tanácsolja, hogy adja értésre a sértő félnek, hogy várja bocsánatkérését, de ezt tegye olyan tapintattal, hogy megoldás helyett ne mérgesítse el viszonyukat. Ehhez nagyon jól kell ismerni az illetőt. Olyan ember is van, aki a világért sem mondaná ki a „varázsszót”, de magatartásával, egyéb gesztusaival érzékelteti. Erre a sértett félnek oda kell figyelnie és hallgatólag el kell fogadnia. Lehet olyan eset is, amikor célszerűbb a sértést elfelejteni.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
