A kemény arcélű, kemény, konok hősöket megjelenítő színész, Lino Ventura, a franciák legszeretettebb filmszínésze. Pedig olasz volt, 1919. július 14-én született Parmában.  

Hat éves volt, amikor szülei Párizsba emigráltak. Nem volt könnyű beilleszkednie, iskolatársai nem fogadták be. Apja hamar eltűnt az életéből, az iskolát is abba kellett hagynia, anyját kellett segítenie, ezért elvállalt mindenféle munkát.

A II.világháború idején részt vett az ellenállásban – később két filmben is játszott partizánt, Julien Duvivier Marie-Octobre-jában és Jean-Pierre Melville Árnyékhadseregében -  majd megnősült és birkózó lett. Olasz színekben versenyzett, 1950-ben Európa-bajnoki címet is szerzett. Így figyelt fel rá Jacques Becker filmrendező, és ő lett Jean Gabin partnere a Ne nyúljatok a zsákmányhoz (Touchez pas au grisbi) című filmjében. Gabin szinte apa lett a számára, tanácsokat adott neki, irányította, anélkül, hogy gátolta volna a szabadságában. Ventura vakon követte. Amikor 1977-ben ő lett a César-díj bizottság tiszteletbeli elnöke, meleg szavakkal emlékezett az egy évvel korábban meghalt mentoráról, példaképéről, barátjáról.

Filmkarrierje impozáns: 34 év alatt 75 filmben játszott. E filmek nagy részét gyöngyszemeknek tekintik a filmbarátok. Carlos Saura Banditasiratójában – ritka eset – rossz embert alakított. Ebben a filmben még Luis Bunuel is feltűnt egy hóhér szerepében Játszott Claude Lelouch Jó évében (La bonne année), amely Stanley Kubrick egyik kedvence volt.  Idősebb korában nagyon hiteles volt magányos rendőrfelügyelő-szerepben, de képes volt film noir-alapötletben fergeteges komédiát csinálni Jacques Brellel A bajkeverőben. (L’emmerdeur).

Egyik utolsó szerepe, tán nem véletlenül, Jean Valjean volt, amelyben 30 évvel korábban Gabin is egyik legmaradandóbb alakítását nyújtotta. Mégis Ventura hasonlított tán a legjobb Victor Hugo hősére Robert Hossein filmjében.

Olyan szerepeket akart játszani egész életében, akivel a néző szívesen kezet fogna. De ilyen volt az életben is. Keringett róla egy anekdota: Jack Nicholson ajánlot neki egy kis kokain-szippantást, mire ventura dühében csaknem felpofozta. A tisztesség, a becsületesség volt a legfontosabb elv az életében. Egyébként is gondosan választotta ki a szerepeit. Nem volt ügynöke, olyan figurákat vállalt, akik hasonlítottak rá és szórakoztatók voltak. Ezért nem vállalt szerepet az Apokalipszis, mostban, és azért utasította el Steven Spielberg ajánlatát a Harmadik típusú találkozásokban, mert nem hitt a földönkívüliek létezésében.

Ugyancsak jellemző volt rá, hogy filmen senkivel sem csókolózott, még a leghíresebb szépségekkel sem. Csak egy röpke, eltakart puszira volt hajlandó, mondván, ő a feleségét szereti - egyetlen kivétel Angie Dickinson volt, 60 éves korában – és tiszteletben tartja gyermekei érzékenységét. Egyik lánya utólag fejezte ki ezért háláját.

Nem sokkal azután, 1987. október 22-én halt meg szívrohamban, hogy a franciák kedvenc színészükké választották egy közvélemény-kutatásban. Halála után teret neveztek el róla Párizsban.

Olaszországban közel sem volt ilyen hírneve, szinte minden filmjében szinkronizálták. Pedig Ventura megtartotta olasz állampolgárságát – bár felesége francia volt – és olaszországi kapcsolatait rokonaival, barátaival.  Szicíliában forgatta 1984-ben a Palermo 100 napját, amelyben a két évvel korábban a maffia által meggyilkolt Dalla Chiesa tábornokot személyesítette meg. (Híres, nálunk is népszerű filmje volt A szicíliaiak klánja, amelyben együtt játszott Gabinnel és Alain Delonnal. ) Dalla Chiesa szintén parmai volt, és Ventura nagyra értékelte bátorságát, emberi magatartását.

Ugyancsak jellemző, hogy 1965. decemberében Lino Ventura felhívást tett közzé a francia tv-ben. Adakozásra hívta fel az embereket azoknak a fogyatékos fiataloknak a megsegítésére, akikről az állam csak 20 éves korukig gondoskodik. Nem szánalomra van szükségük, hanem szeretetre és lehetőségre, hogy tanuljanak és normális életet éljenek akkor is, amikor szüleik már nem állnak mellettük. Ismerte a szülői aggodalmakat, mert egy lánya szintén sérülten született.

A felhívásra sokan válaszoltak, így 1966 májusában létrehozták a Hóvirág (Perce-Neige) egyesületet olyan barátaival, mint Gabin, Charles Aznavour és Mireille Mathieu. Az egyesület Ventura halála óta alapítványként működik, az unokája az elnök. Országszerte 40 intézetük van.

Lino Ventura Val-Saint-Germain kis temetőjében nyugszik a fenyőfák alatt. Az alig ezer lakosú kis településen ismerte meg a színész élete szerelmét, Odette Lecomte-ot, aki mellette pihen.