A film címe: Hotel Artemis. Rendezője Drew Pearce, aki korábban főleg akciófilmekhez írt forgatókönyveket. A cselekmény Los Angeles-ben játszódik 2028-ban egy éjszaka, amikor a tiszta vízért tüntetők összeütköznek a rendőrséggel, miközben megjelenik egy halálfejes, álarcos bankrabló, akivel a rendőrség tűzharcba keveredik. A közelben lévő hajdani 13 emeletes hotel az egyetlen menedékhely. Most kórházként működik, és ennek egyik ápolónőjét alakítja Jodie Foster.
„Los Angeles-ben születtem és itt éltem egész életemben – mondja a színésznő – Ez a film olyan, mint egy szerelmeslevél a városomnak. A jövőben játszódik, de tele van az 1920-as évek atmoszférájával, a struktúrája, a stílusa, az art deco hotel. Futurisztikus és nosztalgikus egyszerre. A Hotel Artemisben van egy melankolikus szál Los Angeles iránt, amelyben osztozom a rendezővel, aki valóban valami eredetit alkotott és a várost új perspektívában mutatja be.”
A film thriller, ugyanakkor megvan a maga különleges világa.
„Los Angelesnek saját személyisége van. Valaki az „ajtók városának” nevezte, mert a keleti parttal és Európával ellentétben a külseje alapján fogalmunk sosem lehet, hogy belül milyen egy épület. Egy akármilyen üzletközpont ajtaja mögött lehet egy divatos étterem is és ez számomra izgalmas. Mindez benne van a filmben, amelyet az „ajtók” filmjének is nevezhetünk. Egy történet, amelyet a kulcslyukon keresztül nézhetünk.”
A filmbeli Artemis hotelt, amelyet a stúdióban építettek fel, a Hotel Alexandria ihlette. 1906-ban épült és a maga idejében Los Angeles legelegánsabb szállodája volt.
Kitől vett ihletet ápolónőjéhez? Ez a szerepe nagyon eltér a korábbiaktól? – kérdezte a színésznőt a La Repubblica riportere.
-Egy ilyen eredeti filmben minden szereplő eredeti. Az ápolónő erős és félénk egyszerre, mindent belead a munkájába és elvisel minden fájdalmat, kivéve azt, ami a múltjából származik. Excentrikus és túláradó.
-A film azért eredeti, mert sci-fi és retro egyszerre?
-Igen. Energia és elégia van benne.
-Ön külsejében is másként jelenik meg.
-70 éves vagyok benne. Minden nap több órán keresztül alakított a szerephez Lois Burwell, a smink mágusa. A megsárgított fogak, a szürke paróka, a ráncok, minden benne van az átalakulásban. Nagyon tetszett, ahogy megöregítettek.
-Ez érdekes, mert a művészek általában inkább fiatalnak akarnak látszani.
-Ez minden 40 éven felüli színészt érint. Én azonban teljesen át akartam élni a szerepemet. Nem érdekel, hogyan nézek ki. Szerencsére nem vagyok elsőosztályú szépség, és a külsőmnek számomra sosem volt nagy jelentősége. Így van egy előnyös hátrányom a gyönyörű kolléganőkkel szemben.
-Hogyan képzeli el Los Angelest 2028-ban?
-Büszke vagyok a városomra, és arra, hogy kaliforniai vagyok. Kaliforniainak lenni ebben a történelmi-politikai pillanatban sokat jelent, mert ez az állam mindig más, gyakran utat mutat másoknak, vezet a jövő felé. A technológiai fejlődés gyorsasága természetesen megváltoztatja a társadalom szövetét és érzem, hogy a szakadék szélén állunk, amelybe belezuhanhatunk, vagy tehetünk egy lépést hátrafelé, és megállhatunk egy pillanatra, hogy megkérdezzük magunktól: mit művelünk? Álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk. Én reménykedem abban, hogy Kalifornia jó irányba, okosan halad. Az ország többi része gyakran figyel ránk.
-Az Egyesült Államokban és a világban is bízik?
-Ne essen túlzásba a politikai kérdéseivel, mert soha nem voltam és nem is leszek politikai szóvivő, aki alkalmas a világ dolgait értékelni. Abban biztosan jók vagyunk, hogy filmen keresztül mondjunk el olyan dolgokat, amelyeket meg lehet vitatni. Az biztos, hogy olyan történelmi körülmények között élünk, amelyben mindenki lehetőséget kap arra, hogy jobb legyen.
-Mi a véleménye a globális felmelegedésről?
-Érezzük. Tisztelem a tudományt, bízom benne és a tudomány a tények alapján világosan kimondja: a globális felmelegedés nem mítosz és válaszokat is ad arra, hogyan lehet vele szembenézni. De ebben sem vagyok szóvivő, és mindig ellenállok a jelszavakkal való harc kísértésének. Mindenesetre mindnyájunknak lelkiismereti kérdést kell csinálni belőle a munkában és az életben.
-A filmbeli ápolónő zenét hallgat régi kazettákról, amikor feszült. Ön hogyan kapcsolódik ki?
-Kikapcsolom a tv-t, kikapcsolom magam a világ minden zajából, zűrzavarából, fájdalmából. Meditálok. Megpróbálok minden nap. Télen sielni megyek, ez a legrelaxálóbb dolog, mert amikor az ember siklik, csak a pillanatra gondolhat. Hogy ne essen el, ne ütközzön egy fának, egy oszlopnak, hogy ne haljon meg. A hó, a sebesség, a szél eltöröl minden gondolatot. Ez az én zen gyakorlatom
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
