Az idők folyamán rengeteg írás jelent meg a római birodalom bukásáról Montesquieu 1734-ben megjelent elmélkedéseitől napjainkig. A közelmúltban egy német kutató 210 olyan jelentős művet számolt össze, amely a birodalom végnapjairól szólt, de mindegyik csak társadalmi-politikai magyarázatokkal szolgált. Még a közelmúltban sem jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek utaltak volna a környezet vagy a klíma hatására.

A kutatók valóban csak a második évezred elejétől kezdtek foglalkozni Róma bukásának ezzel az aspektusával, sokáig azokban ezek az írások csak a szaklapokban jelentek meg.

Kyle Harpernek, az oklahomai egyetem professzorának a Hogyan omlott össze a Római Birodalom – a klíma, a betegségek és Róma bukása  című, az idén megjelent könyve elsőként foglalkozik e történelmi fordulópont környezeti hátterével.

Harper felhívja a figyelmet arra, hogy a rómaiaknak volt egy olyan szövetségesük, amelyre nem is gondoltak: a holocén-korszak, amely a Kr.e. utolsó évszázadokban meleg, nedves, stabil klímát biztosított terjeszkedésükhöz. Ez a klíma és a higiéniai követelmények elhanyagolása részeseivé váltak a birodalom bukásához vezető körülményeknek. Rómában nyüzsögtek a patkányok, rengeteg volt a légy, a rómaiak étkezés előtt nem mostak kezet és ételeiket sem tudták megvédeni a fertőzésektől.  Egyszerű betegségek terjedtek járványszerűen, mint a halálos végű hasmenés, de pusztított a pestis is. Ezek demográfiai sokkot idéztek elő. Csökkent a lakosság, visszaesett a gazdaság. Korábban a birodalomnak 75 millió lakosa volt, a bukás előtt ez a szám a felére csökkent. Magában Rómában 700 ezerből alig 20 ezren maradtak. Ez a lassú csőd vezetett az egyre nagyobb területi veszteségekhez.

Harper régi leletekre (tengeri vagy tavi üledékekre, barlangokra, a mélyből felhozott jégmintákra) támaszkodva kimutatta, hogy van összefüggés a birodalom bukása és az akkori klímaváltozás között, bár akkor ez utóbbi nem az emberi tevékenységtől függött. A késő ókor kis jégkorszakának nevezett periódusban hidegre fordult a rómaiaknak előtte kedvező klíma, társadalmuk sebezhetővé vált. „Tehát az imperium sorsa nem csak a császárokon, a hadvezéreken, a barbár betöréseken múlt – írja Harper – hanem a baktériumokon, a vírusokon, a vulkánkitöréseken és a napciklusokon is, mert a rómaiak, akaratlanul is konspirálva a természettel, lehetővé tették a kórokozók látens erejének elszabadulását.”

Bár a klimatikus determinizmust illetően megoszlik a szakemberek véleménye, abban egyetértenek, hogy a múlt környezeti tényezőinek megismerése és megismertetése segít a jelenlegi klímaviszonyok szerepének feltárásában.