A bunkert, amely titkos atomfegyverraktár volt, még a szovjetek építették az 1970-es években Lengyelországban. Az ország nyugati részének erdeiben elrejtett építményt a varsói Történelemtudományi Intézet egyik munkatársa kutatta fel és elmondása szerint annak idején 500 kilótonna erejű atomfejet halmoztak fel benne egyéb harci eszközökön kívül. Radioaktív fertőzést nem tapasztaltak benne.

A Szovjetunió összeomlása után nem törődtek vele, csupán különböző tudósok figyelték, hogyan veszi újra birtokba a területet a természet.

2010-ben denevérek tanulmányozása közben bukkantak rá egy nagy vöröshangyabolyra a padlózat alatt. Hogy kerültek oda? Mivel táplálkoztak egy olyan helyen, ahol tápláléknak nyoma sem volt? Alapos megfigyelés után rájöttek, hogy egy szellőztető csövön keresztül potyogtak a bunkerba, de visszamászni már nem tudtak. Így létrehozták lent a fent megszokott társadalmi rendjüket és mivel az évek során mindig újabbak kerültek csapdába, a kolónia egyre nőtt.

Ami a táplálkozásukat illeti, azt kannibálok módjára oldották meg: elhullott társaikból szívták ki az életnedveket és ezekből volt bőségesen. Kb. 2 millió hevert a földön, szúrásokkal, harapások nyomaival a testükön.

Ez a fajta kannibalizmus nem újdonság, más helyzetekben is alkalmazzák a hangyák, főként tavasszal, amikor kevés a proteinforrás. A különböző családok háborút indítanak egymás ellen és az elpusztultakkal táplálják a kicsiket.

Olyan genetikai bázissal rendelkeznek, amelyek felismerik fészkük tagjait, hogy ne tévesszék őket össze idegenekkel.

A kutatók végül úgy szabadították ki őket a bunkerből, hogy falécet támasztottak a nyíláshoz. Egy év alatt valamennyi hangya eltűnt.