A Föld középpontjának külső rétege folyékony, a belső rétege szilárd. Ezt a különlegességét a földrengések alkalmával keletkező mágneses hullámokból lehet leolvasni. Ezek a hullámok a két réteg között különös hangot adnak, amelyet „vaspelyhek” okoznak, és 300 km vastagságra híznak.

A Föld középpontja a felszíntől kb. 2900 km-re kezdődik. Nagyrészét vas és nikkel alkotja, de van olyan vélemény is, hogy kevés hidrogént is tartalmaz. Hőmérséklete kb. 3000 C fok, a nyomás 140 GPA. Az állag folyékony, de tovább haladva 5.150 km-ig, ahol a nyomás 340 GPA-ra fokozódik, a hőmérséklet 5400 C fokra, a vas megszilárdul.

A vaspehely elméletét a szecsuáni egyetem atom- és molekuláris fizikai intézetének kutatói, valamint a texasi és a tennessee egyetem tudósai állították fel, és a Journal of Geophysical Research:Solid Earth című szaklapban jelent meg.

Az elmélet nem teljesen új, az 1960-as években S.I. Braginskii is feltételezte a vaspelyhek létezését, de a geológusok akkor úgy vélekedtek, hogy ilyen hőmérséklet és nyomás mellett ez a jelenség nem jöhet létre.

A kutatók most azonban bizonyították mind a szeizmikus hullámokból származó adatokból, mind a laboratóriumi kísérletek alapján, hogy az adott körülmények között is végbe mehet a kristályosodás, a két réteg határánál. Arra következtetnek, hogy a külső réteg alsó részének 15%-a vaskristályokból áll, amely „vaspehely” formájában hullik le a belső szilárd rétegre. Ez a réteg a nyugati féltekén vastagabb, mint a keletiben.

Hasonló folyamat megy vége a Föld felszínéhez közelebb lévő kéregben is a mágneses kamrákban, ahol a kőzetek formálódnak.