1972-ben az Apollo 17 űrhajósai fotókat készítettek a Földről. Ezeket emlegetik azóta is Kék Márványnak, azaz Blue Marble-nak. Gregory Petsko biokémikus szerint ezek a képek tökéletesen ábrázolják az emberi létet a világegyetem egy szigetén. Sok kutató véleménye, hogy e képek láttán alakult ki és fejlődött ki a környezetvédelem az Egyesült Államokban, és másutt.

Ezeket a képeket a továbbiakban a technika készíti emberi hozzájárulás és tapasztalat nélkül és algoritmusok tökéletesítik. Hatalmas eszközök a világ megértésére. Vannak azonban korlátai.

1973-ban például a képeket arra használták fel, hogy miként változik évszázadonként a növényzet. Ma az egészségi állapotunkat monitorozzák, tekintettel a szárazságra.

A képek bemutatják a katasztrófákat is.  1986-ban megmutatták, hogyan terjed a radioaktivitás a csernobili szerencsétlenség után. Később a hawaii Kilauea vulkán kitörését, majd a láva által megtermékenyített talajt.

A műhold-felvételek az emberi tevékenység azonosítására és követésére is szolgál. 1995-ben a srebrenicai tömegmészárlást láttatták, 2014-ben az észak-iraki és a szíriai kulturális örökség szétrombolását, a múlt évben a mianmari falvakat pusztító tüzeket.

A műholdak képei jó minőségűek, minél kisebbek a pixelek, annál részletesebb a kép, de ezeket is ellenőrizni kell a Földön. Meg kell győződni értelmezésük helyességéről. A téves értelmezés egyik példája: 2003-ban a műholdas képekkel bizonyították egy  tömegpusztító fegyver raktárának létezését Irakban. Később kiderült, hogy nem az volt, de addigra már ürügyül szolgált Irak amerikai inváziójára.

A képek értelmezéséhez ma már algoritmusokat használnak és nehéz megérteni, hogy miért és mikor téved . Egy algoritmust nemrég arra programoztak be, hogy azonosítson a műhold felvételein tűzérség által okozott krátereket. Az algoritmus azonban olyasmit azonosított, ami kráternek látszik, de valójában nem az. Így aztán nehéz a szakembereknek értékelni az adatokat, ha azok nem tökéletes, esetleg manipulált eredményeken alapulnak.