2019-ben kis túlzással a vízcsapból is Leonardo Da Vinci folyt. Egész évben voltak megemlékezések, kiállítások, könyvek, filmek, cikkek jelentek meg róla. Közben marketing-eszközzé is volt, számos termékhez asszociálták. Lehetett Leonardo-bort kortyolni a szőlőjében, megcsodálni az építményeket, amelyek soha nem valósultak meg.

A Business Insider arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy reneszánsz polihisztornak immár régóta egy idealizált képe él a világban.

Ezt a mitikus figurát először 1939-ben használták fel egy kiállításon Olaszországban. Mussolini fasiszta rendszerének szüksége volt egy művész-feltaláló géniuszra, és e célra leginkább Leonardo felelt meg. De ki is volt ő valójában.

A mintegy 6 ezer lapból álló kódexei valószínűleg csak részben képezik Leonardo örökségét, személyes észrevétele ezekben nagyon kevés van. Giorgio Vasari, a róla szóló információk  fő forrása, sok évvel a halála után írt róla, közvetlen kapcsolata nem volt vele.

Imázsának népszerűsítése hozzájárult ahhoz, hogy pacifista, vegetárius, bölcs feltaláló és különleges művész képe éljen a köztudatban. Sokan úgy tudják, hogy ő találta fel az ejtőernyőt, az építéshez használt számos gépet, a hidraulikus fűrészt, a kotrógépet, a mentőövet, a búvárhajót. Valószínűleg nagyot csalódik, aki megtudja, hogy sok, hasonlóan tehetséges kortársa elgondolásai és már megvalósított találmányai inspirálták. Ezt ritkán tüntetik fel a múzeumokban, miként azt is, hogy találmányainak nagy része nem működött, némelyik hibás tervezés, vagy alapvető technikai hiányosságok miatt.

Leonardo számára az építészet és a gépek inkább alapvetően mentális gyakorlatnak számítottak, amelyekkel kísérletezni lehet. A repülés is álom maradt. A madarakról szóló kódexben összegyűjtött megfigyelései olyan pontosak voltak, hogy lehető tették számára a repülés elveinek megérzését, 400 évszázaddal megelőzve korát, de a gyakorlatban nem tudta géppel kipróbálni.  Még a híres Vitrovianus Ember sem teljesen az ő műve. A vitruviói építészetról szóló tanulmányt képek nélkül találták meg a reneszánsz korban. Ezért a művészek között verseny alakult ki, hogy ki tudja megrajzolni azt az emberi alakot, amely befér egy négyzetbe és egy körbe. Leonardo valószínűleg felhasználta barátja, Giacomo Andrea da Ferrara modelljét, de rendkívüli képességeivel sikerült megrajzolnia az ember globális ikonját a világegyetemben. Bár, ha jól megnézzük,láthatjuk, hogy négyzet nincs a körben. Lehet, hogy olyan interpretációt akart adni, hogy ez az ő Vitrovianus Embere.

Leonardo imázsa az adott koroknak megfelelően változott. Személyisége ellentmondásosnak látszik, és nem rajzolódik ki világosan, talán azért, mert zárkózott, talán embergyűlölő is volt. A „pacifista” Leonardo megtöltötte kódexeit mindenféle hadi gépezet rajzaival és a reneszánsz legkegyetlenebb hadúrának, Valentino Borgiának a szolgálatába állt. Elbűvölte a milánói hercegi duvart szórakoztató művészetével, különleges ünnepségekkel, mint például a Paradicsom ünnepével, amelyen szerepeltek az ő gépei is.

Kódexeinek sorai között van egy feljegyzése egy Caterina nevű hölgy temetési költségeiről. Valószínűleg az anyjáról van szó.

Mítosza mindazonáltal ma is növekszik, a laikus számára olvashatatlan írásai még mindig izgatják az emberek fantáziáját. Kísérleteiből sikerült megértenie sok fizikai jelenség alapvető elveit, de a tudományhoz és a technológiához való hozzájárulása gyakorlatilag nulla – írja a lap, mely szerint Leonardo da Vinci zseniális, de állhatatlan természetének áldozata volt, nem tudott sokáig egy ötletre összpontosítani,. Ellentmondásai és korlátai azonban paradox módon közelebb hozzák, emberibbé, olaszabbá teszik.