szökelltünk lágy fandangót
hánytunk cigánykereket
forgott a világ velem
de újrázást akart a tömeg
a szoba egyre zúgott
a mennyezet messze szállt
inni kértünk még s a pincér
egy nagy tálcát kínált
és eztán történt
így mesélte a molnár
hogy a szellemarcú lány
sápadtnál fehérebbé vált
„nincs semmi oka” - mondta
az igazság feltűnő
de én kártyáimba merültem
hogy ne legyen ő
a tizenhat vesztaszűz egyike
kiket a parton hagytak
s bár két szemem nyitva volt
lehet, hogy le is csukódtak
és eztán történt
így mesélte a molnár
hogy a szellemarcú lány
sápadtnál fehérebbé vált
„partra vetettek"– mondta
bár a tengeren jártunk
a tükörhöz vittem őt,
hogy színről színre lássunk
„tán sellő vagy – mondtam –
ki Neptunon lovagol”
de szomorú mosolyától
haragom hamvába holt.
és eztán történt
így mesélte a molnár
hogy a szellemarcú lány
sápadtnál fehérebbé vált
ha zene a szerelem étke
királynő a kacagás
és miként a mögött a szemben
a szenny igaz tisztulás
szám mint egy hullámpapír
átsiklott fejemen
és mi gyorsan elmerültünk
az óceán mélyében
és eztán történt
így mesélte a molnár
hogy a szellemarcú lány
sápadtnál fehérebbé vált
(1967)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
