A nagy cetek megváltoztatták szokásaikat, hogy el tudjanak menekülni a bálnavadászok szigonya elől. Erről tanúskodnak a 19.századi hajónaplók, amelyekből a londoni Royal Society által megrendelt tanulmány készült.
Aki olvasta Herman Melville Moby Dick-jét, tudja, hogy a bálnák intelligens állatok, és békések, amíg nem zavarják őket. Most a tanulmány az ámbrás cetekről azt is kiderítette, hogy a 19.században módosították magatartásukat életben maradásuk érdekében. Olyan megoldást találtak, amely hatékony volt és ezt fajtájuk minden tagjával megismertették. Ezért fogyatkozott meg 58%-kal néhány év alatt a Csendes-óceán északi részében megölt cetet száma és nem azért, mert eleve kevesebben voltak abban a régióban.
A cetféléknek nagyobb agyuk van, mint bármely más földi lénynek. Gondolkodnak és megosztják tapasztalataikat, tanulnak a tévedéseikből és sok veszteség után megtalálják a túlélés módját.
A tanulmányt dr. Hal Whitehead és Luke Rendell készítette, akik mindent tudnak a cetekről. Az adatokat Tim D. Smith elemezte. Az adatokat egy ideje digitalizálták, így könnyen fel lehetett azokat dolgozni.
„A ceteknek – mondta Whitehead – van egy hagyományos módszerük a más cetfajták támadásai ellen. Kört alkotnak farokuszonyukkal kifelé. Ez a technika azonban a bálnavadászoknak kedvezett”.
A cetek kommunikálnak egymással és közös „nyelvi” csapatokba tömörülnek. A csapatokat a nőstények vezetik. Ők szervezik meg az újszülött védelmét, ők vezetik a csoportot élelemszerző útján.
Kultúrájuk régibb az emberekénél, sokat tanulhatunk tőlük. Mi azonban továbbra is pusztítjuk őket. Japánban nagyra értékelt étel készül belőlük és a motoros hajók ellen nem segíti őket a széllel szembeni úszás. A lándzsákat ágyúból lövik ki és gránáttal gyilkolják őket. Az óceán akusztikai szennyezése a civil és a katonai szonárokkal is nagy fenyegetés létük ellen.
A bálnák azonban tovább küzdenek a fennmaradásukért. Megfigyelték, hogy énekük is változik, talán azért, hogy messzebbre hallatszom, amikor új dolgokról kommunikálnak.
Bálnák örökké lesznek – írta Melville. És millió év múlva, amikor mi már nem leszünk, elmondják egymásnak, hogyan akarták őket kipusztítani olyan apró, kegyetlen lények, akik még úszni sem tudtak igazán.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
