Velence márciusban ünnepelte fennállásának 1600. évfordulóját. A turizmus Mekkája jelenleg válságban van a világjárvány miatt, és a megemlékezéseket egész évben folytatni akarják az idegenforgalom fellendítése érdekében.

A legenda szerint 421. március 25-én épült fel a San Girolamo templom, amely a város születését jelezte. A történészek szerint ez elég valószínűtlen legenda, de a figyelemfelkeltésnek tökéletes.

Giorgio Ravagnani, a Cá Foscari egyetlen bizánci szakértő történésze szerint a szigetek, amelyeken létrejött Velence, lakottak voltak már a római korban, de az máig ismeretlen, hogy milyen népek lakták.  Eredetileg menedékhelyül szolgáltak azoknak, akik a nyugati barbárok elől menekültek. Valószínűleg a város egy folyamatos emigráció szüleménye, amelyről kevés dokumentum létezik. Egyidőben fejlődött ki Konstantinápollyal, a bizánci birodalom fővárosával, önállóvá válását sómonopóliumának köszönhette, amelyre a húsok konzerválása miatt elkerülhetetlenül szükség volt.

Paoluccio Anafestót, az első dózsét 697-ben választottak meg, bár az első velencei kormányzóknak lojálisaknak kellett lenniük a bizánci császárokhoz.

Miért márciusra teszik az évfordulót? A helyi történészek 12.századi írásokra hivatkoznak, erre a hónapra tették ugyanis Szűz Mária szeplőtelen fogamzását, amelynek hírét Gábriel arkangyal vitte. A velencei városi tanácsban, a Serenissimában a naptár márciussal kezdődött, mint az ókori Rómában, így volt ez egészen 1797-ig, a köztársaság bukásáig.

Jacobello del Fiore festő triptichonja is híressé tette 421-et 1000 évvel később. A képen az Igazság látható Gábriel és Mihály arkangyal között.

Ma Velence újra átéli régi elnéptelenedését. Az 1960-as évekhez képest elvesztette lakosainak egyharmadát, pedig történelme során hozzászokhatott a járványokhoz. A legkegyetlenebb az 1348-as fekete pestis volt. Ravagnani szerint akkor megfertőződött a lakosság háromnegyed része. Ezért a város olyan preventív és elszigetelő intézkedéseket hozott, amelyek hasonlítanak a mostani covid-karanténra. A 15.század kezdetétől a fertőzötteket a Santa Maria di Nazaret szigetre vitték, ahol kórházat alapítottak. 1468-ban a lagúnán is építettek egy kórházat, ahová azokat a tengerészeket tették vesztegzár alá, akik valamilyen fertőzést hordoztak. 1480-ban létrehozták Velence egészségügyi minisztériumát, amely ügyelt a közegészségügyre, és adatbázist állított össze a járványokról. Addig a nyugati világban ilyesmi nem létezett.