1957-ben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megerősítették katonai szövetségüket. gyorsan fejlődött tudományos stratégiai együttműködésük is. Néhány hét alatt elvégezték az első brit termonukleáris kísérletet.
A fegyverkezési verseny felgyorsulására nőtt a civil társadalmak nyugtalansága is, amely nem akarta elfogadni a nukleáris fegyverekkel való fenyegetést.
Ugyancsak 1957-ben a brit munkáspárti New Statesman című hetilapban megjelent egy cikk, amelyben J.B. Priestley, az elismert író a szigetország demilitarizálása mellett foglalt állást. Véleménye szerint Nagy-Britanniának egyoldalú lépést kellene tennie, hogy a szükséges morális erőhöz jusson”. A közvélemény részéről akkora volt az egyetértés, hogy a lap kiadója nem sokkal ezután, 1958 február 18-án kezdeményezte, a Campagn for Nuclear Disarm-ot, amelyen a Central Westminster Hallban 5000-en vettek részt. Az év Húsvétján pedig békemenet indult a londoni Trafalgar Square-től az aldermastoni nukleáris fegyvergyár felé, amelyet a Direct Action Committee Against Nuclear War (DAC) szervezett.
Ez utóbbi eseményre kérték fel Gerald Holtom iparművészt, aki lelkiismereti okokból megtagadta a katonai szolgálatot, hogy tervezzen néhány műalkotást, amelyet felhasználhatnak a békemeneten. Holtom 1958 februárjában mutatta be a DAC vezetőinek első vázlatait, és ezekből választották ki azt, amely ettől kezdve a nukleáris leszerelés és a béke szimbóluma lett.
A húsvéti menetre 500 kartonból készült, fanyélre ragasztott példány született. Olyanok voltak, mint egyfajta óriás nyalókák. A fele fehéren fekete, a másik fele zöld alapon fehér volt.
Az első példányokat fehér agyagból készítették. Fűztek hozzájuk egy megjegyzést, mely szerint egy nukleáris háború esetén ezek lesznek azok a ritka, ember készítette tárgyak, amelyek fennmaradnak.
Az évek során a szimbólumnak voltak különböző értelmezései. A leghíresebb tán az 1968 körül született „élő” változat, amellyel a „szeretkezz, ne háborúzz” eszméjét illusztrálták. De voltak, akik egy B-52-es bombázó stilizált alakjának nézték, mások az ősi rúnaírásra vezették vissza eredetét. 1973-ban maga Holtom írta Hugh Brock-nak, a Peace News című lap egykori szerkesztőjének: „Mélységes kétségek között élten, ezért önmagamat rajzoltam le, kifelé fordított és leengedett kezekkel, mint Goya parasztja a kivégző osztag előtt, majd egy körbe zártam az egészet.”
Kommunikációs szempontból a szimbólum előnye az egyszerűsége, jelentése leolvasható minden kultúra és nyelv számára. Az első eredeti vázlatokat ma a bradfordi Commonweal Library őrzi különleges gyűjteményében.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
