„Középpolgárcsaládból származom – meséli életéről a Montalbano felügyelő sorozat címszereplője – Első otthonunk Rómában a Via Maglianán volt. Anyám végtelenül élénk természetű volt, apám állami alkalmazottként egy kereskedelmi bankban dolgozott. Nyolcéves voltam, amikor elváltak, de azóta is szeretik egymást, nincs nap, amikor ne beszélnének legalább telefonon. Hárman vagyunk testvérek, Luca, Nicola és Angela. Nagyon összetartó család vagyunk.”
Luca Zingaretti 20 éven át játszotta Andrea Camilleri szicíliai nyomozó kicsit magának való, de érző szívű figuráját. Öccse, Nicola Lazio tartományi elnöke. A testvériség szempontjából azonban ez semmit sem jelent, mert ugyanabban a környezetben nőttek fel, ugyanazokat az örömöket, félelmeket, aggodalmakat osztják meg és egy elszakítathatatlan, szeretettel teli kapcsolatot épített ki köztük. Azért előfordul, hogy gyűlölni is tudják egymást.
A színész hamarosan betölti 60. életévét. Lassan ért a csúcsra. Visszanézve tán azt sajnálja, hogy nem volt benne váratlan fordulat. „Lépésről lépésre hódítottam teret és elismerést. A Montalbanónak is évekre volt szüksége, mire végre diadalt aratott. Végül én is elfogadtam emberi és művészi utamat.”
Zingaretti nagy szerelmese a történelemnek, ma is tanulmányozza. „Apám igazi házi tanár volt. Úgy mesélte el nekünk, hogy egyszerű és világos volt. Ma megnyugtat, szórakoztat, gazdagít, főleg a 19.század, a Risorgimento. De már évek óta a II.világháború után köztáraságunk története foglalkoztat a legjobban. Az iskolákban is szükség lenne az érthető magyarázatokra, azt azonban nem hiszem, hogy a történelem arra szolgálhat, hogy megvédjen bennünket a tragédiáktól. Az emberek ritkán tanulnak a múltból, sokszor ismétlődik a legrosszabb is. Továbbra is gyakran tévednek és erről el kell számolniuk a lelkiismeretüknek.
A Repubblica riportere ennek kapcsán idézte Pier Paolo Pasolinit, aki szerint Olaszországnak szennyes a lelkiismerete. „Pasolini nagy formátumú értelmisi volt. Megértette, hogy Itália egy helyben topog, mert sohasem sikert szembenéznie a múltjával.” Ennek ellenére, ha gyermekeire gondol, optimista a jövőt illetően, de a következő nemzedékeknek súlyos problémákat kell megoldalniu. „Nem emlékszem olyan történelmi periódusra, amikor nagyobb szakadék lett volna a generációk között. Az apák tudását szétrombolták. Nagy baj lesz, ha a gyermekeink arrogánsak és individualisták lesznek.
Zingaretti egyszer úgy jellemezte magát, hogy jobboldali ember, aki kénytelen a baloldallal tartani. Bevallja, hogy ez egy provokáció volt. „Az olasz jobboldal kötődik a múltjához, a fasizmushoz, ami elfogadhatatlan, mert diktatúra, és mint modell, ma anakronisztikus. Én csak az akartam hangsúlyozni, hogy olyan fogalmak, mint haza, fegyelem, biztonság, nem hangoztathatók, mert ehhez a korszakhoz kötődnek és ezt nem tartom korrektnek. Lehet szeretni a hazát és egy kis biztonságot akarni a fasizmus iránti nosztalgia nélkül. Ma is van kísértés erős emberek iránt. 1993 óta voltak is ilyenek, de Berlusconi kivételével nem sokáig voltak felszínen, mert kicsinyesek és tehetségtelenek voltak és mert az olaszoknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy szeretik a porba tiporni azokat, akiket néhány hónappal korábban istenítettek.
Montalbanót szerinte egy introvertált színész alakította, szilárd technikával, régi neveléssel. Mindez szenvedéllyel és érzékenységgel társul, amelyek életfelfogásából erednek. Camillerit nagyon intelligens embernek tartja, aki igen modern gondolkodású volt, talán a mesterségéből adódóan és mert gyakran találkozott fiatalokkal. de azért volt benne valami a 19.századi történelmi, irodalmi és filozófiai nevelésből is.
Zingaretti nemrégiben fejezett be egy 8 részes sorozatot a Sky-nak. A királyban egy erősen vitatható módszereket alkalmazó börtönigazgatót alakít. Montalbano aligha tér vissza, hiszen nemcsak Camilleri halt meg, hanem a sorozat rendezője, a színész jó barátja, Alberto Sironi is.
Ha van szerepálma, akkor az Napóleon, de az elképzelt rendező, Stanley Kubrick szintén nincs már az élők sorában. Paolo Sorrentinónál viszont akár Hamupipőkét is eljátszaná.
Luca Zingaretti nem a haláltól fél a legjobban, hanem attól, hogy amikor élete végére ér, rájön, hogy rosszul élt. „Mindig a múltban vagy a jövőben élünk, így úgy tűnik, hogy nem is éltünk. Nem szabad arra ébrednünk, hogy már nincs időnk megtenni azt, amit szerettünk volna.”
Kedvenc hőse Giuseppe Garibaldi. „Szabadon cselekedett, kiszámíthatatlan volt, szenvedélyes, hősies, és nem vezérelték önös érdekek.”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
