Írolvasgondol

1936.december 22-én George Orwell elutazott Londonból és 4 nap múlva Katalóniába érkezett, hogy csatlakozzon a demokráciáért harcolókhoz. Hónapokig élt ott és ez döntő hatással volt rá, mint emberre és íróra.

Orwell útközben megállt egy napra Párizsban, hogy találkozzon Henry Millerrel, akit nagyra becsült. Beszélgetésük során az amerikai író azt mondta, hogy ostobaság elmenni harcolni Spanyolországba, hogy a demokrácia védelméről szóló fecsegések értelmetlenek. Orwell nem értett egyet bele, mert úgy vélekedett, hogy a szabadság elválaszthatatlan a demokráciától és a művésznek, ha szabad akar lenni, ragaszkodnia kell a demokráciához.

A vita ellenére mégis bizalmas viszonyban maradtak. Orwell elmondta, hogy még mindig bűnösnek érzi magát, amiért 1922 és 1927 között 5 évig szolgált a brit gyarmati rendőrségben Burmában és lehet, hogy ez a bűntudat viszi őt Spanyolországba. Miller ezzel nem értett egyet, sőt, meg is rótta, mert véleménye szerint 5 évig nehéz körülmények között dolgozott egy olyan társadalomban, amely nem kímél senkit sem.

Orwell a Tisztelet Katalóniának című könyvében szabadul meg a bűntudattól. Olyan remekművet alkotott, amelyben a személyes kihívás egyetemes jelleget ölt és áthatja az olvasót. Burma is megjelenik a könyvben, az a lelkiállapot, amely elkíséri az aragóniai fronton, ahol a polgárháború első hónapjait töltötte, majd Barcelonában, ahol minden megváltozott. Itt szabadul meg bűntudatától. Úgy írja le a harcokban átélteket, hogy az olvasó is úgy érzi: maga is részese a történetnek, ugyanakkor tele van a jövő iránti bizalommal.

Orwell hitt abban, hogy Barcelona szabad lesz, hitt a forradalomba, a szocializmusban, és mindezt úgy tudta leírni, hogy a könyv 80 év után sem vesztette el hatását.