90 éves lett az olasz film utánozhatatlan nagyasszonya, a nagy szájától, szeplőitől, világító szemeitől különleges szépségű színésznő, aki ugyanúgy egybe forrt a nagyvárosi elidegenedett életérzés ábrázolásával, mint a féktelen humorú komédiákkal.

Rajongók és pályatársak köszöntötték a betegsége miatt közel 20 éve visszavonultan élő Vittit, a legszebbet talán egy hasonló világnagyságtól, Dame Helen Mirrentől kapta. „15 éves voltam, amikor láttam A kalandot, és megértettem, hogy milyen típusú színész akarok lenni. Olyan érzékenységet akarok árasztani a filmekben, mint Monica Vitti és Anna Magnani, olyant, amely nem múlik el a korral, megmarad akkor is, ha már érett nő vagy.”

Bár az Alzeihmer-kór elzárta őt a világtól, férje, Roberto Russo  védelmezőn gondoskodik róla, a Vitti iránti szeretet változatlan. Még a betegség tüneteinek megjelenése előtt beszélt a színésznő arról, hogyan lett színésznő. „Tizennégy évesen kishíján öngyilkos lettem. Rájöttem, hogy meg tudom csinálni, hogy valaki más legyen és a lehető legtöbbet nevethessek. Ez elég jól sikerült a filmekben, kevésbé az életben. Olyan voltam, mint egy hajótörött, aki belekapaszkodik egy roncsba.” Az 1993-ban megjelent önéletrajzában, a Hét szoknyában (Sette sottane) így írt: „Életem egy bizonyos pontját, valószínűleg tudat alatt, eldöntöttem, hogy felejteni fogok. Nem a fájdalmakat és a tévedéseket, hanem az eseményeket, az embereket, talán csak azért, hogy minden összekeveredjen. Az érzelmek ellenállnak, mert az akaratomon kívül léteznek: szeret az is, aki nem akar és akkor is, amikor nem akar. Az érzelmek saját útjukat járják, szabálytalanul, kijelölt út nélkül.”

Miután Vitti, eredeti nevén Maria Luisa Ceciarelli meghódította a modern értelmiségi köröket Michelangelo olyan klasszikusaival, mint A kaland, Az éjszaka, a Napfogyatkozás és A vörös sivatag, a legszebb nevetésekkel ajándékozta meg a nézőket. Ezen nem kis mértékben köszönhető Mario Monicellinek, az Ismeretlen ismerősök és a Brancaleone ármádiája rendezőjének, aki nagyon jó barátságban volt Antonionival. Közös szenvedélyük volt a klasszikus irodalom és festészet, és ráadásul a komor filmjeiről elhíresült Antonioni a magánéletben szellemes, remek humorú ember volt. Így érthető, hogy Vitti mindkettőjüket elbűvölte.

Monica bolondos, kicsit hippis, mindig bizarr módon öltözködő lány volt, sok-sok göncöt aggatott magára, mert rendkívül fázós volt. Innen ered önéletrajzának címe is. Már a színészakadémiai tanára, Sergio Tofano tanácsolta neki, hogy fejlessze komikai tehetségét, és ő vette rá művésznév-választásra is. Kezdetben szinte hátrányt jelentett neki később egy védjegyévé vált rekedtes hangja. Az 50-es évek második felében elsősorban szinkronszínészként alkalmazták, később elpanaszolta, hogy szinte csak tolvajnőket és rosszlányokat szólaltatott meg. Így viszont bekerült az Ismeretlen ismerősökbe, szinkronizálta Pier Paolo Pasolini A csóró című filmjében a Franco Citti feleségét játszó Paolo Guidit, majd a nagy fordulatot számára Antonioni filmje, A kiáltás hozza meg: ő szinkronizálja Dorian Gray-t, és a rendező a stúdióban beleszeret.  Ők lesznek évekig a Cinecittá álompárja, Monica pedig a kommunikáció-képtelenség múzsája.

Időnként együtt vacsoráznak Monicellivel, aki rendszeresen piszkálja a színésznőt: „Olyan szimpatikus és szellemes vagy, miért csak ezeket a mísz nőket játszod, akiket Michelangelo ír neked?” Antonioni végül enged. Így jön a képbe Luigi Magni, a Legyetek jók, ha tudtok későbbi rendezője. Az ő ötlete az a szicíliai lány, akit elhagy az udvarlója, de ő utána megy Londonba. Magni forgatókönyvéből születik meg Monicelli újabb remekműve, A lány pisztollyal, amelynek címszerepéért Vitti díjak özönét kapja, köztük Arany Glóbuszt. Figurája, Assunta Patané pedig a női lázadás szimbóluma lesz, miközben rengeteget nevetünk.  Ne feledjük: 1968-at írunk.

Megszületett a Komédia Királynője. Olyan felejthetetlen filmek jöttek, mint a Szerelmem, segíts, Alberto Sordival, a Nászéjszaka a börtönben Ugo Tognazzival, nem is szólva a Narancsos kacsasült házaspár-szerető négyeséről, a fergeteges Éjfélkor indul útjára a gyönyör, amelyben imádott, ám durva férje meggyilkolásával vádolják – hihetetlen, amit Vitti parádézik a bántalmazott, mégis bűnbánó asszony szerepében olyan partnerek között, mint Vittorio Gassman, Claudia Cardinale és Giancarlo Giannini – a Szerelmeimben Johnny Dorelli és Enrico Maria Salerno között „őrlődik”.

Közben Vitti még Jancsó Miklóssal is összejött,á llítólag nemcsak filmforgatás céljából a La pacifistában, 1975-ben kapott egy emlékezetes abszurd jelenetet Luis Bunueltől A szabadság fantomjában, majd 1981-ben visszatért egy romantikus dráma erejéig Antonionihoz Az oberwaldi titokban. Pályafutása az 1990-es évek közepén ért véget, de legendája egy percre sem fakult azóta sem.