Írolvasgondol

A kiváló francia filozófus Edgar Morin, tavaly töltötte be 100. életévét, de ma is éles elmével ír és beszél. Úgy tekint az európai demokráciákra, mint veszélyben lévő valóságra a kollektív gondolkodás gyengesége miatt, amely bizonytalanságot, populizmust, intoleranciát szül.  Személyes felelősségére úgy tekint, mint a kollektív szabadság gyökerére és az út, amelyen ki lehet jutni a jelenlegi súlyos válságból a tudás elmélyítésével kezdődik, kezdve a legfiatalabbaktól. Európa identitása szabja meg a sorsát ma is, mint az elmúlt időkben: jogállamiság vagy háború. És a döntés a miénk – vallja Morin, aki a Repubblicának adott interjút új könyve, Az egy évszázadnyi élet leckéi kapcsán.

-Mi élete legfontosabb leckéje, amit tovább akar adni?

-Erre nagyon nehéz válaszolni, de talán az önálló akarat és az állandó önbírálat, és az ezzel összhangban lévő önvizsgálat, és nem a negatívumokról való szándékos elfeledkezés, ami önmagunk becsapásához vezet. Fontos ellenállni a kollektív hisztériának, a társadalomban megnyilvánuló gyűlöletnek, amelyek különösen élesek háborúk vagy más konfliktusok esetén. Látják, mi történik most a pandémia során az oltások körül.

-Az Európán is végig söprő kollektív gyűlölethullám együtt jár a populizmus terjedésével. Ön szerint honnan ered a populizmus?

-Minden súlyos válság félelmet, aggodalmat vált ki a jövőt illetően. Ez ugyanaz, mint amit serdülő koromban átéltem a háborút megelőző években egy súlyos gazdasági válság idején, amely Hitler hatalomra jutásához vezetett. Láttam, hogy a francia társadalomban hogyan alakul ki egy kettős polaritás. Az egyik oldalon a humanista nyitott társadalom, amely integrálja az emigránsokat, a második oldalon a reakciós, a xenofób, az az antiszemita. És azt gondolom, hogy más módon, de ma egy válságban ugyanezek az aggodalmak váltanak ki hasonló ellentmondásokat. Egyrészt a félelmet, amely pszichológiai és mentális regressziót teremt, és bűnbakot keres, akit felelőssé tehet a bajokért, másrészt szolidaritást, humanista célokat, de szerteágazóan és egy pontos irány nélkül. A válságnak van egy tipikus kockázata. Gondoljunk  az 1929-es összeomlásra, ami felszínre hozta Hitlert, de Rooseveltet is. A mai válság, ha más körülmények hozták is létre, olyan súlyos és intenzív, hogy a negatív elemek erősebbnek látszanak.

-Miért?

-Mindig elfelejtik, hogy a 21. század elejétől fogva kialakult egy regresszív folyamat, a demokráciák általános válsága és egy olyan autoriter rendszer megjelenése, amely félig demokratikus külsőt ölt, és tévesen populistának nevezik, de nincs benne semmi populista, inkább demagóg. Látjuk, hogy az egész bolygón elterjedt az azonnali profitra való lázas törekvés, amelyeket a gazdasági válságban a tőzsdén lehet szerezni. Az egyik oldalon ott van a pénz hatalma és az autoriter rezsimek, a másik oldalon az ellenállás, amely kész kirobbanni, ahogyan láttuk Algériában, Chilében, vagy Franciaországban a „sárga mellényesekkel”, de ezeket mindig leverik, mert szervezetlenek. És nem szabad elfelejteni, hogy évtizedekig volt egy szervezett eszme, a marxizmus, a maga korlátaival, reményeivel, igazságaival, amelyek részben elavultak. Ezért újra kell gondolni a világot, az életet. Én is egész életemben, egészen a legutóbbi évekig, próbáltam előre vinni egy üzenetet, egy gondolatot, amely képes felállítani egy víziót, egy humanista politikát, még akkor is, ha sokszor úgy érzem, mintha a pusztában prédikálnék.

-Miért hiányzik a gondolat ereje?

-Mert a gondolkodás félelmetes válságában élünk. Még azok is, akik látszólag az objektív igazság birtokosai, a közgazdászok, számokról beszélnek, és nem veszik észre, hogy a számok nem elegendőek minden emberi probléma megértéséhez. Különleges korban történelmi korban élünk. Azért, mert az emberiség fenyegetettségével kezdődött, a hirosimai bombával, és ez a fenyegetés megsokszorozódott az emberi ostobaság miatt. Tudjuk, hogy pusztul a bioszféra, amely nélkül nem tudunk élni, és hogy ezt a profit és a hatalom által mozgatott technikai-gazdasági tévút okozta. Aztán jött a pandémia. És mit sem érnek a tudomány és a technika mesés ígéretei, ha nem arra használjuk fel őket, hogy az emberi kapcsolatokat javítsuk….

-Mindezek a válságok alkalmat teremthetnek-e az Európai Unió számára, hogy erősítse integrációs folyamatát?

-Európát ma leginkább a szétesés fenyegeti. Különböző centrifugális erőket figyelhetünk meg: nemcsak a Brexit volt, hanem ebbe az irányba mutat az, ami ma Lengyelországban vagy Magyarországon történik. Sőt, Franciaországban és Olaszországban is vannak úgynevezett „szuverenista” törekvések, és ezek is centrifugális erők. Újra kell gondolni Európát a közös sorsból kiindulva, amelyet a pandémia segített felismerni. Amikor Európa rájött, hogy nem tud egyedül megbirkózni a járvánnyal, felismerte, hogy a globalizációval új kapcsolódási rendszer alakult ki, amelyből azonban hiányzik a valódi szolidaritás. A pandémia nyilvánvalóvá tette, hogy a nemzetek mennyire magukba zárkóznak, mennyire az önző érdekek dominálnak, legyen szó akár az oltások elosztásáról, vagy másról. Tehát felmerül a kérdés, hogy miként lehet regenerálni Európát és hogyan lehet a parlamenti demokrácia mellé kiépíteni a részvételi demokrácia intézményeit, amelyben az állampolgároknak állandó szerepük van akár szűkebb közösségeikben, akár országos szinten. Mindezek mellett fel kellene frissíteni a politikai gondolkodást, mind a bal-, mind a jobboldalon, amely manapság szinte csak a biztonsági és a migrációs kérdésekkel foglalkozik.

-Párizsban most folyik a Bataclan-mészárlás elkövetőinek pere. Miért támadta meg a dzsihádizmus Európát az Európában születetteken keresztül? Hogyan lehet ezt legyőzni?

-Kifejlődött az iszlámban egy marginális ág, a fanatikusok szektája, amely nemzetközi dimenziót ért el. New York-ban ők követték el a merényletet az Ikertornyok ellen, Franciaországban pedig a Bataclanban gyilkoltak. Itt is elemezni kell a körülményeket. A kommunizmus, mint társadalmi forma eltűnése után megerősödött a vallási fanatizmus, főleg az amerikai evangelisták és a dzsihadisták révén. És ez jelen van az európai országokban, ahol a lakosság egy része iszlám országokból származik, és ezekbe a közösségekbe épültek be kicsiny, de teljesen dezorientált csoportok. Kezdetben bűnözésre szánták el magukat, aztán vallásukban kerestek engesztelést, de egy őrült, fanatikus vallásban. És nekünk nincs megfelelő oktatási rendszerünk ennek a helyzetnek a fiatalokkal való megértetésére.

-Mi a véleménye az oltásellenesekről?

-Mára már lehetetlenné vált a párbeszéd, mert a vakcina valamiféle dogmává vált. Ez akkor történt, amikor rájöttünk, hogy kettő sem véd meg teljesen bennünket. A vita helyet radikalizálódásnak vagyunk tanúi. Vannak orvosok is, akik oltásellenesek és a szakértők álláspontja sem világos.

-Milyen lesz Európa 100 év múlva?

-Európának a közös sors eszméjére kell támaszkodnia, de ennek teljesen új keretet kell találni. Európának van egy kincs, ami a kultúrából ered, ma azonban olyan sorsközösséget kell építeni, amely a jelenen és a jövőn alapul. Ma, amikor a világ tengelye elmozdult, minden két nagyhatalom, Kína és az Egyesült Államok között dől el, ezért a legnagyobb fenyegetés egy köztük kirobbanó fegyveres konfliktus. Nem is szólva a többi problémáról. Olyan országot például, amely korábban nyitottságáról volt híres, elsötétítette a vallásos nacionalizmus. Máshol is tanúi vagyunk agressziónak. Európának egy új Svájccá kellene válnia és a káosz közepette meg kellene őriznie a szabadság struktúráit. Szolidárisnak kellene lennie, ahelyett, hogy fellépne a világ többi része ellen, hogy ne rohanjanak ott is a káoszba és a fanatikusok szélsőségeibe. Saját kulturális örökségét pedig egyetemes értékűvé kell tennie, hogy az hasznos legyen az egész emberiség számára.