Az Apple TV-n mutatják be Joel Coen Macbeth-jét Denzel Washingtonnal és Frances McDormand-dal a főszerepben. Milyen lehet együtt élni Lady Macbeth-tel ?– tette fel a kérdést a Repubblica riportere a rendezőnek, hiszen a színésznő a rendező felesége.
-Vannak előnyei, de nem tudom, hogy mennyire számít. Mindig is része volt a kapcsolatunknak, mert Fran már akkor színésznő volt, amikor megismerkedtünk.
A filmnek másik családi vonatkozása, hogy Joel Coennek ez az első filmje, amelyet fivére, Ethan nélkül készített. Hogy elejét vegye a „különválásuk” körüli esetleges pletykáknak, csak annyit mondott: „Egy szerző életrajzának nem szabad befolyásolja a munkái megítélését.” Egyébként pedig úgy tűnik, nem volt köztük semmi komolyabb konfliktus, egyszerűen elfáradtak 40 évnyi közös munkában.
Annál izgalmasabb viszont, hogy éppen Shakespeare egyik legösszetettebb és legvéresebb, a színházakat is babonás félelemmel eltöltő művéről van szó, amelyen sokak szerint a mai napig átok ül, ezért is emlegetik csak „skót darabnak”, még a címét is tilos kimondani. McDormand, aki egyben a film producere is, szerelmes házasságban él a Macbeth-et alakító Denzel Washingtonnal, egyben cinkosa Duncan király meggyilkolásában és kitartanak egymás mellett gyilkosságok egész spiráljában.
A színésznő ajánlotta férjének a Macbeth megfilmesítését, mert azután határozta el, hogy erre a pályára lép, miután 14 éves korában angol tanára eljátszatta vele Lady Macbeth álomkóros jelenetét és a boszorkányokét. Eredetileg színházi rendezésre gondolt, de Joel Coen nem érzett magában elég erőt erre és úgy érezte, hogy kamerával sokkal erősebb lélektani drámát tud készíteni.
A film nagyon teátrális, fekete-fehérben készült, de sokat merített képi világa Bergmant, Hitchcocktól, Orson Wellestől, de Murnau expresszionizmusától is. Coen szerint a fekete-fehér jó kiindulópont volt egyfajta elvonatkoztatásnak a valóságtól, akárcsak az, hogy rendkívül kevés díszletet használnak.
„Azt mondhatjuk, hogy a film az ambíció, a megszállottság, a sors gyilkossági története. Az alapsztori, hogy egy pár eltervez egy gyilkosságot, ami rosszul sül el. Nem erről szól-e A postás mindig kétszer csenget? A boszorkányokkal, a próféciákkal, a köddel és a kísértetekkel akár horror is lehetne” – mondja a rendező.
A produkció jegyzeteiben olvasható, hogy összefüggésbe hozzák a Macbethet Rómeó és Júlia történetével. „Még csak a próbáknál tartottunk, amikor Denzel megkérdezte Frantől: „Szerinted hogyan találkoztunk?” És akkor jött elő az a feltételezés, hogy Rómeó és Júlia nem lettek öngyilkosok, felnőttek, összeházasodtak, és belőlük lett a Macbeth-házaspár. Ha megnézzük, övék a legjobb házasság valamennyi Shakespeare-dráma közül. A középkorban a házasságokat általában elrendezték, míg az övék ugyanolyan szenvedélyes, mint Rómeó és Júlia szerelme. A végén gyilkosokká válnak, de együtt maradnak”.
A színházi légkört erősítette, hogy egy filmforgatásnál szokatlan módon rengeteget próbáltak előtte. Washington és McDormand több hónapon át, és az egész stábbal együtt is legalább három hétig. Széles körű mozibemutatóra azonban nem kerül sor, mint Coen mondta, próbálnak egyfajta közvetítést a hagyományos forgalmazás és a streaming között. És közben visszaemlékszik arra, hogy amikor Ethannel a 80-as években dolgozni kezdtek, a házi videózás a létében kezdte fenyegetni a jó öreg mozit…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
