2019-ben találták meg az alabamai Mobile folyóban az utolsó amerikai rabszolgaszállító hajó maradványait, amelyet 1860-ban kapitánya gyújtott fel és süllyesztett el. James Delgado az állam történelmi bizottságának régész tagja szerint a maradványok valóságos időkapszulát jelentenek az utókor számára, mert reményei szerint a folyami iszap konzerválhatta  rabszolgák DNS-ét is.

A 26 méteres kétárbocos hajó kétharmada épen maradt, még megvannak azok a zsákok és hordók, amelyekben élelmiszereket és bort tároltak. A hajófenéken egy alig 7x6 méteres térben 110 férfit, nőt és gyermeket szállítottak a nyugat-afrikai Dahomey királyságból (a mai Beninből) Alabamába. E hat hétig tartó pokoli utazás története  már ismert volt az utolsó túlélő, Cudjo Kazoola Lewis elbeszéléséből, aki 1927-ben mesélte el Zora Neal Hurston afro-amerikai antropológusnak. Ő azonban annak idején nem talált kiadót könyvéhez, végül csak 2018-ban jelent meg Barracoon címmel.

A transzatlanti rabszolgakereskedelem már 1807-től tiltott volt az Egyesült Államokban, de határain belül legálisan lehetett rabszolgát adni-venni. Az ültetvényesek azonban szívesebben vásároltak Afrikából frissen hozott négereket, mint Amerikában élőket, mert ez utóbbiak sokkal drágábbak voltak. Így inkább az illegális csempészethez folyamodtak. E célt szolgálta a Clotilda expedíciója is, de lelepleződött. Tim Meaher alabamai földbirtokos még megkapta az „árut”, de William Foster kapitány rögtön utána felgyújtatta a hajót, hogy nem maradjon az akció után bizonyíték. A polgárháború után a Clotilda 23 túlélője kártérítést követelt Meahertől, amit azonban megtagadott. Annyi pénzt mégis sikerült összegyűjteniük, hogy meg tudták venni azt a kis földet, amelyen dolgoztak. Ott alapították meg az Africatown nevű közösséget, ahol megőrizték a joruba nyelvet és nemzedékről nemzedékre adták tovább a Clotilda szörnyű történetét.

Most Delgado és kollégái azt igyekeznek felmérni, hogy létrehozható-e egy emlékhely a hajó maradványaiból anélkül, hogy azt kiemelnék a Mobile medréből. Ehhez tanulmányozni kell a mocsár összetételét, a folyó áramlását, és a hajó fájának bomlását. Minden lépést alaposan elő kell készíteni, mert e világon egyedülálló történelmi-kulturális emléket nem szabad elpusztítani.