Egyre több az olyan profi sportoló, aki még 40 éves kora körül is a legjobbak közé tartozik. A nyugdíjas évek egyre később jönnek el számukra.  

A pekingi téli olimpián  Johan Clarey 41 évesen minden idők legidősebb éremszerzője volt az alpesi síversenyek történetében. Néhány nappal korábban Kelly Slater szörflegenda 50 születésnapját ünnepelte a sportág egyik legrangosabb versenyének, a hawaii Billabong Pro Pipeline megnyerésével. De a futballban is aratnak az „öregek”: Zlatan Ibrahimovic tavaly 40 évesen lett a legidősebb játékos, aki valaha 10 gólt lőtt egy idényben az öt európai top-bajnokság egyikében, és a Milan csatára az idén is elérheti, hiszen már 8-nál tart. Az olasz bajnokságból említhetnénk Giorgio Chiellinit, aki 38 évesen kihagyhatatlan a Juventusból, míg a tavaly a Manchester Unitedbe igazolt Cristiano Ronaldónak sem ment el a kedve a gólgyártástól 37 éves korára. Nem készül visszavonulásra a 35 éves teniszbajnok Rafael Nadal sem, míg tavaly a tokiói olimpián a 46 éves üzbég Okszana Suszovityina valaha volt legidősebbként vett részt a tornaversenyeken. Nem is szólva a cseh jégkorongozó csodacsatárról, Jaromir Jágrról, aki 30 évi NHL-pályafutás után 50 évesen még a Kladno csapatában kergeti a pakkot.

Kivételek-e ők, vagy a jövőben ez lesz a norma? – teszi fel a kérdést a Huffington Post.

„Nem könnyű erre válaszolni – mondta Geoffroy Berthelot francia sportkutató – nem tudjuk, hogy egy konjunkturális jelenségről van-e szó, vagy pedig néhány olyan sportolóról, akik nem hajlandók tudomást venni az idő múlásáról, és még győzni is képesek. De van néhány tényező, ha nem is formális bizonyíték, amely megmagyarázza, hogyan lehetségesek ezek az eredmények. És ez egyszerűen az élsport elismerésével és támogatásával kezdődik.

Minden sport más, és mindegyik más és más mentális és fizikai képességeket igényel. Egy dupla hátraszaltó nem ugyanaz, mint lefutni a maratoni távot, vagy 90 percet végig hajtani a futballpályán. Egyes sportágakban, mint a tornában, a műkorcsolyában, vagy 100 méteres síkfutásban ma is a fiatalok aratnak. Ami viszont ma már minden sportágra érvényes, hogy egyénekre szabottak az edzésprogramok, az egészségi állapot nyomon követése, a mentális felkészítések, az étkezések. Ezáltal a korábbinál hosszabb ideig lehet magas szinten tartani a teljesítményüket.

A korábbinál jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a sportolókban lévő negatív stressz csökkentésének, mert nemcsak az idegeket koptatja, hanem betegségeket, sérüléseket is okozhat. Min él kiegyensúlyozottabb a sportoló, annál tovább tart a pályája – hangsúlyozza Dominique Lucas, a francia futball-szövetség edzőképzőjének oktatója.

Ma már a nagy sportolók többsége meditál és jógázik. Elengedhetetlen a versenyek, mérkőzések utáni feltöltődés, miután a versenynaptárak az utóbbi években egyre sűrűbbekké váltak. Ennek eszközei a hideg-meleg fürdő, a futószőnyeg, az antigravitációs csövek, alváskapszulák, krioterápia. Nagyon fontos a személyes higiénia is. Nem hagyható azonban ki az érettség, a tapasztalat tényezője. Lehet, hogy egy 40 évesnek már gyengébb a fizikuma, mint egy húszévesnek, de a tapasztalat sokszor döntő lehet egy versenyen. No és persze a lankadatlan versenyszellem, amikor még egy, már mindent megnyert sportoló is úgy lép pályára, mintha az élete függne tőle. Éppen ezért egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben  egyre több 35-40 éves világbajnokkal találkozunk majd a legkülönbözőbb sportágakban.