Egyfelől ott van a birodalmi „Szent Oroszország”. Másfelől ott van a Nyugat, a jogok számontartója. De egy dolog segíteni az áldozatokat és elősegíteni a békét és más dolog szítani a rossz szenvedélyeket, a nacionalistáknak kedvező válságot.

Az élők által megölt halottak a Földön vannak, sőt, a föld alatt. Az értékek pedig az égben. A halottak együttérzést kérnek. Nem tudnak mit kezdeni a értékekkel. Hol vannak a gyilkoló hatalmasok? A Földön vagy az égben? Nyilvánvalóan a Földön, méghozzá nagyon is szilárdan, különben nem lennének potentátok. És nem tesznek mást, mint az értékeket emlegetik. Amikor úgy tesznek, mintha az égben lennének, akkor csalnak. Mind magasabbra száll valaki az ég felé, annál inkább elveszti szeme elől az emberiséget.

Nincs háború, nincs erőszak, nincs csalás, amit ne tudnának igazolni. Egykor a szentséggel, ma az ideológiával. Az erőszaknak étéket kell adni. Minél nagyobb az értéke, annál nagyobb az erőszak, amire feljogosítják magukat. Egy érték átalakításával igazolható a háború is. A jogos vagy a preventív háború, a békével is, a régi latin mondás alapján. (Si vis pacem, para bellum – ha békét akarsz, készülj a háborúra). Az értékek lehetnek szépséges dolgok, de manipulálva gyakran félelmet keltenek. Az Ábrahámnak tett isteni ígéret nevében kiirtották Kánaán népét, Allah nevében dzsihádot, szent háborút hirdettek a „hitetlenek” ellen. „Isten akarata” volt a mottója minden „szent” keresztes háborúnak. Ki tudna ellenállni annak, aki Isten nevében beszél és cselekszik?

Ez a módszer ma már nem úgy hat, mint régen. A vallások a kölcsönös megértés, a párbeszéd irányába haladnak. Nem az értékeikről kell lemondaniuk, hanem azok abszolutizálásáról. De találtak helyettük másokat, világiakat, amelyek éppen olyan veszélyesek.

A világról szóló minden vízió „küldetésről” szólt, amelyet az emberiség, a civilizáció nevében indítottak el, és ezek elkerülhetetlenül eljutottak a rasszizmushoz, az imperializmushoz, az inváziókhoz, mészárlásokhoz, egypártrendszerekhez. A gyarmati háborúkat azzal igazolták, hogy a primitíveket civilizálják és ez tulajdonképpen ajándék számukra. Új-Mexikó annektálása, Arizona, Colorado, Nevada és Texas elfoglalása, az amerikai őslakosok elűzése, kiirtása az Egyesült Államok vezetői szerint a civilizáció, a demokrácia terjesztése érdekében történt. Napóleon meghódította Európát és inváziót indított Oroszország ellen a francia forradalom nevében. A nácik és a fasiszták meg voltak győződve arról, hogy joguk van „életteret” teremteni maguknak és alsóbbrendűnek nevezték a többi népet. A kommunisták sem mondták, hogy hatalomvágyból cselekszenek, hanem az emberek boldogságáért. Az értékek a potentátok kezében mindig ideológiai és politikai eszközök voltak.

És ma? Milyen kísértetekkel kell szembenéznünk?

Oroszország „küldetését”, amellyel vissza akarja állítani a nagy cári birodalmat, a pravoszláv spiritualitást. Másfelől pedig a Nyugatot, amely az emberi jogokat, a szabadságot őrzi, de e gyakran csak abban merül ki, hogy mások szemére vetik ezeknek az elveknek a megsértését. Ezek az értékek az égben vannak, de ha a földi potentátok kezébe kerülnek, átalakítják őket saját monopolisztikus legitimitásuk érdekében. Ehhez pedig háborúk kellenek, nem béke. A legjobb esetben ideiglenesen befagyhatnak a kapcsolatok, mint a hidegháború évtizedeiben. Hittünk az olvadásba, amely valójában soha nem győzte le a hatalmi politikát, a befolyási övezetek kiterjesztését, azoknak a népeknek a szerencsétlenségére, amelyek gazdag területeken éltek. Azokban az években nem volt béke, bár a háború valószínűtlennek tűnt a kölcsönös elrettentés miatt. Ma az ukrajnai háború kapcsán láthatjuk, hogy az egykori fertőzött sebet csak felületesen kezelték. Ismét távolodik a remény, hogy gyermekeink és unokáink egy olyan emberi közösség tagjai lehessenek, ahol nincsen akadálya nemzedékek, népek kölcsönös megértésének, amelyben újra bárki szabadon utazhat, köthet barátságokat, szerelmeket.

Ez a válság is nyomokat hagy maga után. Gyűlöletet, revansvágyat és más fajta erőszakot. Már most szakadóban vannak azok a gazdasági, kulturális, politikai, jogi és szociális szálak, amelyek évtizedek alatt szövődtek főleg Európában.  Aztán később, mivel a válság ösztönzi a nacionalistákat, konszolidálja az oligarchákat, kedvez a demagógiának és a fegyvergyártóknak.  És lesznek, akik előnyöket húznak ki mindebből.

Ezzel a regresszióval számolni és tenni ellene. Megkülönböztetés nélkül be kell fogadni a menekülteket, erősíteni a kapcsolatokat. Meg kell őrizni a kultúra méltóságát és egyetemességét.  Segíteni kell azokon, akik nélkülözik az élethez legszükségesebbekeet.

Háború van és vannak agresszorok és az agressziót elszenvedők. Ez az egyetlen bizonyosság, amely iránt nem lehet kétség. A káros indulatokat azonban nem szabad szítani. Józanság és kritikus szellem kell ahhoz, hogy elkerüljük a legrosszabbat.