Egy ős-DNS elemzése egy 1100 éves rejtélyt látszik megoldani. Megtalálták általa az avarok eredetét, akik a 6.században elözönlötték Európát és kis híján megsemmisítették a bizánci birodalmat.

Guido Alberto Gnecchi Ruscone, a lipcsei Max Planck intézet evolúciós antropológiai osztályának kutatója megállapította, hogy az avarok a mongóliai sztyeppékről érkeztek Európába alig 20 év alatt, amely az emberiség történelmének leggyorsabb és leghosszabb migrációja volt. Kevésbé ismertek, mint Attila hunjai, pedig valójában sikeresebbek voltak: csaknem 250 évig uralkodtak Közép-Európában szemben a hunokkal, akik alig fél évszázad alatt eltűntek. Elsősorban fő ellenségük, Bizánc történelmi forrásaiból ismerjük őket. „Eddig csak azt tudtuk, hogy Keletről, az eurázsiai sztyeppékről, de ami az eredetüket illeti, történészek és régészek mindeddig nem tudtak egyezségre jutni.

A kérdőjelek között volt egy másik rejtély is: vajon szervezett társadalmuk volt, vagy pedig csak menekülő törzsek zavaros együttese?

Most egy tanulmány, amely a Cell című folyóiratban jelent meg, igyekszik erre is fényt deríteni. Johannes Krause, az esszé koordinátora szerint egy olyan birodalmat alapítottak, amely komoly vetélytársa volt Bizánccnak, és amely kiterjedt a mai Magyarországg, Románia, Szlovákia, Ausztria, Horvátország és Szerbia területére. Az avarok nem hagytak maguk után írásos emlékeket és csak a most felfedezett genetikai adatok adnak eredetükről biztos támpontokat. A csapat ugyanis elővett egy sor genómot, amelyeket a legnagyobb magyarországi avar lelőhelyeken  találtak. Laboratóriumban elemezték 66 ember maradványait, amelyek nyolc arannyal teli sírból kerültek elő a Kárpát-medencében. Ezekből kiderült, hogy az avarok DNS-e  nagyon hasonlít ahhoz az emberéhez, akiknek maradványai Kelet-Mongóliából származnak, és 20 évvel korábbiak, mint ahogy az avarok megjelentek a mai Magyarország területén. Gnecchi-Ruscone szerint ez azt bizonyítja, hogy közel 7000 km-es migrációjuk igen gyors volt, tehát az avarok tömegesen érkeztek Mongóliából a Kaukázusba, majd alig egy évtizeddel később már a Kárpát-medencében voltak.

Ez a külön genetikai ág eddig ismeretlen volt. Más népeké, mint például a longobárdoké, különböző európai népek keveredéséből állt össze. Ez a felfedezés azért is fontos, mondja az olasz kutató, mert az avarok eredetének megítélése nemcsak akadémiai körökben volt ellentmondásos, hanem a Közép-Kelet-Európai országok kulturális hagyományaiban is, különösen a nemzeti identitások fényében. Máig jól ismert például nálunk László Gyula „kettős honfoglalás” elmélete, amely szerint a 7.században betelepedett „kései avarok” tulajdonképpen a magyarok első hullámát jelentette, több mint 200 évvel az Árpád fejedelem vezette „honfoglalás” előtt. A teóriát egyértelműen azóta sem sikerült bebizonyítani.