Nagyon szerette a nőket, pedig olyan hidegnek hitték, mint egy jégszekrényt. Pedig elég elolvasni azokat a leveleket, amelyeket a nála 30 évvel fiatalabb nőknek írt. Miközben félénk volt, visszafogott és mélységesen vallásos. A Nobel-díjas Thomas Stearns Eliot a 20. század egyik legnagyobb költője volt, 1965-ben hunyt el 75 éves korában.
Miért foglalkozunk ma T.S.Eliot érzelmi életének titkaival? Nemrég jelent meg Angliában életrajzának második része. A szigetország magáénak tekinti a Missouri állambeli St.Louis-ban született költőt, aki 25 éves korában települt át Angliába és itt írta meg legnagyobb mesterművét, az Átokföldjét. A tanulmánykötet szerzője, Robert Crawford végigkíséri a költő szerelmeit, fájdalmait, vágyait éppen az Átokföldje 1922-es megjelenésétől haláláig.
A brit kutató hozzájutott számos olyan levélhez, amelyet a költő írt vagy kapott és amelyeket eddig nem publikáltak. Emily Hale, egyike azoknak a nőknek, akivel Eliot szinte egész életében viszont folytatott, a Princeton egyetemnek ajándékozta a leveleket azzal a feltétellel, hogy azokat csak halála után 50 évvel hozhatják nyilvánosságra. Miután Hale 1969-ben halt meg, a fél évszázad három éve járt le.
Így aztán Crawford elsőként jutott hozzá a tetemes levelezéshez. A költő egy unokatestvérén keresztül ismerte meg Emily-t a Harvard egyetemen, ahol a nő drámatörténetet tanított. A költőt nyomasztotta az elfojtott szenvedély, mivel Emily akkor már férjnél volt és ő is nős. Felesége, Vivien Haigh-Wood teljesen más egyéniség volt, mint ő: sokkal élénkebb és kifelé fordulóbb. Egyszer Virginia Woolf őt „bolond nyúlnak” nevezte, mire az asszony azzal válaszolt, hogy Woolfnál botrányosabb sznobbal még életében nem találkozott.
.S. Eliot, bár házasságát „rossz tréfának” nevezte, soha nem vált el vallási meggyőződése miatt. Pedig 1947-ben elhunyt felesége élete utolsó 9 évét egy elmegyógyintézetben töltötte. Közben pedig érzéki fantáziákban tobzódott leveleiben: „Amikor lefekszem, elképzelem, hogy megcsókolsz. Amikor legvetkőzöl, arról álmodom, hogy megcsókolom a te kedves lábadat, miközben megpróbálok közel kerülni gyönyörű lelkedhez. Tiéd a szerelmem és minden odaadásom. Féltékeny vagyok minden férfira, akinek a szívében vagy.” Eliot összesen 1100 levelet írt Hale-nek Amerikába 1930 és 1957 között.
A könyvben benne van a gyermektelen Eliot egy másik titka. 1956-ban ismét találkoznak Hale-lel, de a költő nem őt veszi feleségül, hanem könyvkiadónál, a Faber&Fabernek egyik asszisztensét, rajongóját, az akkor 30 éves Valerie Fletchert. Sok kortársa megbotránkozott ezen, még a barátai is, de a házasság új ifjúságot adott T.S.Eliotnak. „Ez a nő engem szó szerint átalakított. Szavak nélkül is megértjük egymást.” Olyan már-már szemérmetlenül írja le szexuális életüket, hogy a Daily Mail azt írta sorairól: „Szinte zavarba ejtő olvasni őket.” Nem csoda, hiszen ilyen mondatokkal találkozunk: „Mellbimbóink beleremegnek belső tüzünkbe”.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
