„2017 vége felé elhatároztam, hogy belekezdek Dante Isteni színjátékába, napi egy ének elolvasásával. Nem sokkal korábban nyitottam egy oldalt a Twitteren, de még nem tudtam, hogyan kezeljem. Aztán eszembe jutott, hogy lehetne szervezni egy kollektív olvasást, egy virtuális könyvklubot” – írja Pablo Maurette a Repubblicában.
„Egy szűk csoportot képzeltem el, de a legnagyobb meglepetésemre a világ minden tájáról jelentkeztek, és 2018 elején már legalább ezren voltunk.
Tudjuk, hogy az Isteni színjáték vonzereje univerzális. Ahogy Ismail Kadare mondta, minden országnak megvan a maga Dante-története. Több mint 5000-en szálltunk le a Pokolba Vergilius kíséretében. A Purgatórium dombjain sokan elvesztek, és még inkább megviselték az olvasókat a Paradicsom magasságai. Mégis legalább ezren megérkeztünk „a Szeretethez, mely mozgat napot és minden csillagot.” E kaland megkoronázása váratlan és megható volt: Ravenna város felkért arra, hogy az utolsó éneket a költő sírjánál olvassam fel.
A résztvevők közt voltak férfiak, nők, idősek és fiatalok, háztartásbeliek és professzorok, színészek, művészek, politikusok, újságírók, egy híres séf, egy főbíró, egy szappanopera-csillag. Voltak köztük nemzetközileg elismert Dante-szakértők, de a többség sosem olvasta.
A módszer egyszerű volt. Mindenki elolvasott egy nap egy éneket, majd kommentálta a Twitteren és hozzászólt más látogatók bejegyzéseihez. A #Dante2018 hashtag volt a kulcs. Volt, aki eredetiben olvasta, mások fordításban. Volt egy képzőművész csoport, amely minden éneket illusztrált, mások fotókat posztoltak kezükben a legkülönbözőbb kiadásokkal. Aurelio Asiain Oszakában élő mexikói költő tanulmányt írt tapasztalatairól, számára a legvonzóbb az volt, hogy ismeretlenekkel osztotta meg olvasási élményeit, ezáltal az olvasás egyfajta közvetítő szerepet töltött be az emberek között. Közben születtek más kezdeményezések is Homérosszal, Vergiliusszal, Boccaccióval, Nietzschével, ami azt bizonyította, hogy sokak számára ez a kommunikáció működik és hogy az irodalom ma is lehet közösségi élmény. Gyakran gondoljuk, hogy az olvasás magányos hobbi, pedig eredetileg az irodalom kollektív kaland volt: férfiak és nők tűz körül meséltek, énekeltek, táncoltak el történeteket. Most az internetnek köszönhetően óriási közösségek jöhetnek létre a közös érdeklődések mentén.
A közös olvasás azt is megmutatta, hogy a közösségi médiumok, amelyeket általában csak tömegszórakoztatási eszköznek tekintenek, képesek olyan tereket is létrehozni, amelyek alkalmasak a gondolkodásra és a párbeszédre” – állapítja meg végezetül Pablo Mourette.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
