Amikor évekkel ezelőtt egyetemen tanítottam, jó néhány tanítványom nem füzetbe, de még csak nem is laptopjába jegyzetelt, hanem okostelefonjába. Meg is kérdeztem tőlük, hogy nem fáj-e a szemük, látnak-e rendesen? Egyöntetűen nemleges volt a válasz. Persze alig huszonéves fiatalokról volt szó. Aggodalmamat azonban a legújabb orvostudományi előrejelzések igazolják.

Paolo Nucci, a milánói San Giuseppe egyetemi klinika igazgató professzora már 2017-ben kimutatta, hogy a rövidlátás kialakulásában nemcsak a genetika játszik döntő szerepet, hanem a környezeti körülmények is. Az olasz kutató előrejelzései szerint ez a betegség a fejlett ipari országokban egyre gyakoribb lesz, Európában például 2050-re a lakosság 75-80% lesz rövidlátó. 

Nem túl biztató az a kutatás sem, amelyet az atlantai Emory egyetem végzett a koronavírus okozta bezártság szemészeti következményeiről. Megállapították, hogy 0,3%-os dioptriás romlás mutatható ki már a tíz éven aluliak körében is.

A salentói egyetem egy prevenciós célú kutatásba kezdett több mint 2000 8 és 14 év közötti gyerek részvételével. Az eddigi eredmények azt jelzik, hogy az évszázad felére az európaiak 31, az Egyesült Államokbelieknek 41, míg Kína, Szingapúr és Dél-Korea lakosságának 80%-a lesz rövidlátó. A WHO globális becslése szerint 2050-rre az emberiség 52%-ának lesznek távollátási gondjai.

A szakértők a látószervek folyamatos, közeli igénybevételében, vagyis a „homo smartphonicus” életvitelében látják ennek okát. „Az emberi szem távollátásra van programozva, míg az állandó közelre nézéshez folyamatos alkalmazkodásra van szükség, amelyhez sok energia kell, következésképpen ez is fárad az ember szeme. Mindehhez hozzájárul az is, vélik, hogy napjaink embere nem csupán a szemét erőlteti, hanem túlságosan sokat tartózkodik zárt térben, és megfosztja a szemét a széles látóhatároktól. Ezt jól mutatják a 2020-21-ben mért tendenciák.

Mivel a rövidlátás problémája már kis korban elkezdődik, vannak országok, ahol éppen a szabad térrel próbálnak ezen segíteni. A tajvani iskolákban például naponta két órát a szabadban kell a gyerekeknek tölteniük. A szabad levegő és a természetes napfény erősíti a dopamin-termelést és ez a hatással van a látásra is. Nagy a szülők felelőssége is, hogy korlátozzák csemetéik képernyő-függőségét. Nem is szólva arról, mint arra Sara Invitto olasz pszichológusnő rámutat, hogy a rossz látásnak kognitív, érzelmi és motorikus következményei is vannak.