boldogan keltem fel tegnap reggel
éltem bár a harc még nem ült el
szerelmem Cathy és én utoljára
indultunk el a zajló tengerhez
nem meghalni
újjászületni
messze
a legyűrt megkínzott földektől
örökre
mondd látod-e
micsoda kín
a Föld minden darabja
fuldoklik kinn
óriás tollak
rúzsos tárgyak
zuhognak s jajt okoznak
sarki fény ezüstös kék
vérvörösbe lép
ahogyan lábunk a homokpartot
tapossa
mindig csak előre
olyan keserves hogy barátaink
nem lehetnek ma velünk
s a gép amelyet terveztünk
nem lesz menedékünk
azt mondják lehetetlen
hogy az ember örökké
víz alatt éljen
és lélegezzen
ez a végső fájdalom
ez a bűnöm nincs bocsánatom
azt mondják tudod mi a jó
mi isten szavától való
király kegyétől való
így én és a kedvesem
homokba szeretkezünk ketten
hogy üdvözöljük az utolsó percet
a szárazföldet
elvégeztetett és
jól végeztetett
hajszálunk sem görbült
mondhatjuk: Isten veled
csillaghalak és óriáscápák
mosollyal köszöntenek
mielőtt fejünk lemerül
végre
pillantást vetünk a gyilkos zaj képére
mely nem divat már
mélyre, mélyre, mind mélyebbre süllyedünk
siessünk drágám el ne késsünk
Neptun bajnoki meccs a vízvilágban vár
amott egy sellő mosolya
Atlantisz üdve zúg tova
(1968)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
