A Férfi, akit hirtelen felindulásból elkövetett emberölési kísérletben találtak bűnösnek, az utolsó szó jogán közli, hogy nem bánt meg semmit sem. Egyrészt azért, mert ha nem akarja megölni az életét megkeserítő, egykor szenvedélyes szerelemmel szeretett nőt, akkor a nő öli meg őt, lassan, módszeresen. Másrészt pedig azért, mert ha nem kerül bíróság elé, akkor soha nem ismerheti meg a legcsodálatosabb nőt, akivel valaha találkozót: a feletti ítélkező bírónőt. Az ítélethozatal előtt megígéri, hogy a börtönben mintarab lesz, és szabadulása után az első útja a bírónőhöz vezet majd.
A bírónő, amikor kihirdeti az ítéletet, tekintetével jelzi a férfinak, hogy várni fogja.
Csakhogy a szabaduló embert évekkel később az a nő is várja majd, akit a férfi meg akart ölni, és ő előre megfontoltan kettős gyilkosságra készül.
A börtönévek alatt azonban egyik nő sem keresi a férfit, még levélben sem.
Eljön a szabadulás napja és történetük mindhárom szereplője elindul, hogy teljesítse ígéretét…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
