Írolvasgondol

Ismétlô fegyver

A Törzsvendég kétségbeesetten rontott be a Törzshelyre, mert a taxis nem tudta felváltani tízezresét. A máskor oly készséges csaposlány is tehetetlen volt.

- Majd én - szólt közbe álmatag hangon egy fiatal, kopaszra nyírt vendég, és piszkos nadrágjából gyűrt ezreseket vett elô, majd ismét belemélyedt poharába.

- Ti nem tudjátok, milyen végigmenni intézeten és börtönön - motyogta.

- Most jöttél bentrôl? - kérdezte a Törzsvendég.

A kopasz fiú bólintott.

- És mit csináltál?

A félálomban lévô fiatalember felélénkült. Nadrágja oldalzsebébôl egy rugós kést pattintott ki kérdezôje orra alá.

A Törzsvendég gyorsan rendezte adósságát a taxisnál. Csak késôbb vette észre, hogy a fiú csak nyolcezret adott neki.

(2000. július 14)

Tortúra

Monte Cristo 23. grófja és Faria abbé ükunokaöccse kérelemmel fordultak If várának börtönigazgatóságához, hogy cellájuk átalakításához elektromos reszelôket és ütvefúrókat kapjanak. A fônökség, az Amnesty International nyomására engedett kérésüknek. Ezt követôen a két rab három hónapon át dolgozott, mire rá kellett jönniük, hogy a kijárat nem a szabadba, hanem a foglárok hálótermébe vezetett. Ott azonban már csak halottak voltak: kollektív öngyilkosságot követtek el. A fôsmasszer búcsúlevelet hagyott, amelyben megátkozta a Genfi Konvenciót. Monte Cristo és Faria nem tehetett mást, mint egyenként felvitték a vároromra a zsákba varrt testeket és a tengerbe dobták ôket. Ôk azonban nem ugrottak utánuk, mert a hosszú bezártság krónikus tériszonyt okozott nekik.

(2000. július 15)

Terroristamese

Ulrike és Andreas még bevagonírozása elôtt felgyújtott egy plázát, miközben kabátjukat teletömték macskaeledellel. Aztán valahol Berlinben még sikerült meglépniük, de mivel egyetlen vonat sem indult tovább arról a pályaudvarról, kénytelenek voltak elbújni egy luxusszálloda üresen hagyott lakosztályában. Bár senki sem ismerte rejtekhelyüket, Andreasnak úgy tűnt, hogy egyre többen lesznek ott a régi forradalmárok közül, akik mind számon kérik rajtuk, hogy miért nem vitték végig a világon a revoluciót. Ulrike egy napon otthagyta ôket, azzal az ürüggyel, hogy megkeresi elveszett gitárját, és soha többé nem tért vissza. Andreas is nekiindult a sínek mellett a vakvilágnak, miközben folyamatosan próbálta telefonon hívni Ulrikét. Egy magyar állomásra érkezett, ahol könnyedén átsiklott a városparancsnokság ellenôrzô pontjain, mivel mindenki az elvesztett berni vb-döntôt hallgatta rádióján.

Körülnézett a kihalt utcákon, majd visszaindult a már megtelt vagonokhoz: nem talált senkit és semmit, amit tűzbe lehetett volna borítani.

(2000. július 17)

Tájkép, Világvárosból, este

Szél fújja a McDonald’s-ok lobogóját. Holnapra felforgatják az egész világ gyomrát.

Lusta tücskök zenéjét cirpelik a szikrázó aknamezôk. Üzenet környezetbarát papírdobozban. S.O.S. Sózzátok otromba sörtéinket. Beiktatnak benneteket a szentelt víz alatti holt lelkek közé a titánok.

(2000, július 19)

Erôpróba

Megint találkoztak. Miután sokadszor bebizonyosodott, hogy képtelenek együtt létezni, és az is, hogy külön sem bírják. De ürügyet most is találtak, hogy eltöltsenek együtt néhány órát. Ezúttal egy baráti, gyerekzsúr címén összetrombitált összejövetelt.

Most fordított volt a máskor megszokott felállás, amikor a Férfi döntögette magába a poharakat. Ezen a délutánon a Nô volt az, akinek szinte folyton a keze ügyébe akadt egy borospohár, és hamarosan olyan széles jókedve támadt, hogy szkanderezni hívta ki gyűlölve imádott partnerét. Ô, aki súlyemelôket is le tudott nyomni, azt az embert, aki még ölbe sem tudta ôt kapni csak írásra használt kezével. De a bor most elerôtlenítette. A Férfi nem kegyelmezett: úgy szorította le az asztalra az ütni és simogatni egyaránt csodálatosan tudó kezet, mintha ott rögtön át akarná vágni csuklóján az összes kidagadt eret.

- Anyád....-sziszegte félhangosan a Nô, majd elnevette magát, csak úgy ragyogott gyermek-tündöklésében szôke napkorong-arca. - Akkor is szép vagyok, okos, izgalmas...

Majd hirtelen elkomorult.

- Mondd, miért nem kellek én mégsem senkinek?

És a Férfi csak remélte, hogy másnap reggel megint együtt fognak ébredni.

(2000. augusztus 14)

Millenium

Ezer éj plusz egy. Ezer tó. Ezer korbácsütés a viharos tengerre. Ezersziget - Ön tetű? Ezerjó, móresre. Ezerarcú hôsök. Ezermester, kétezer kontár. Ezerjáték Hófehérkéknek és gonosz Királynéknak. Ezer tánc éjszakája. Ezer éve immár annak. Múltad a fájó bús ezer év. Kétszázezer dalolva ment fagysírba. Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem. Otthonod húszezer fényévre dereng fel. Tízezer dologból is kijön talán ezer boldogság.

(2000. augusztus 16)

Tárgyképek

Lábatlan cipôk a posta kôpárkányán. Valaki tetovált tüskéket hord a szíve felett. Fehér zakó esôkabátban, borotvált hónaljú üres fecsegés. A sertéslábakról hiányzik a dögcédula. Trapperek és roncsautók forró drótokból, a béketáborból. A mezitlábas próféta kartondoboza, amelytôl télen sem fázik. Utcai harcos sebesülések nyalogatják nyilvánosan sebeiket, mielôtt alámerülnek a Titanic porladásra ítélt roncsáért...

Kamaszka

Lehet vagy 13 éves. Még gyermekcsontú, törékeny, de erdôzöld szeme, amely sűrű, melegbarna szemöldöke alól csillog, máris vonzza a férfivágyakat. Hol elmerengve, hol rátartian, hol unottan, hol riadtan pillant fel, látszólag minden cél nélkül.

Máris potenciális áldozat, perverz címlapsztori. Vagy Borsószem Királykisasszony legújabb megtestesülése, akit nem tudnak már megleckéztetni az öregedô trónbitorló vándorlegények.

(2000. augusztus 17)

Híd

Harminc évvel ezelôtt és majd azt követôen sokáig apám sűrűn kémlelte fürtjeimnek aggasztó növekedését. És ha már túllépett a hajszálak hossza az általa elfogadott szalonképességen, mindennél fontosabb hangsúllyal közölte elôbb, hogy fésülködjek meg, aztán, miután ez sem segített, figyelmembe ajánlotta a legközelebbi borbélyt.

Azóta eltelt a harminc év. A napokban nagyfiam - kiváló sportember - gyanakodva szemlélte ôszülô, ám kortársaim által irigyelt módon még vállamat verdesô hajamat. “Nem kéne már levágatnod?" - kérdezte orrát ráncolva.

Így lettem híd a generációs szakadék felett.

(2000. augusztus 17)

Rémálomhozó

Hajnali háromkor csörrent meg a telefon. Az író rosszat sejtett, de hamarosan meghökkenés lett úrrá rajta. Egy asszony hívta ôt, akivel addig csak levélben érintkeztek. Egy internetes irodalmi lapba írtak mindketten, eképp gabalyodtak egymásba. Elôször csak kedves szavakkal üzentek, majd verspárbajt kezdtek vívni, és közben kiderült: a férfi magányos, a nônek férje, szeretôje van, mégis egyedül érzi magát. Miután az író magához tért, lassan azt vette észre, hogy úgy beszél a költônôvel, mint egy rég nem látott szerelmével, pedig még külsejérôl is csak halvány elképzelései voltak. "Szeretnéd, ha szeretnélek?" - kérdezte a nô és a férfi erre nem tudott, nem mert válaszolni. "Találkozzunk mielôbb, már ma este"- hajtogatta, mire a nô így felelt: "Az kis életem nagy napja lesz." Egy óra alatt hónapokat éltek át. Megbeszélték a légyottot, amely mindkettejük életét megváltoztatta volna. A nô még egy telefont igért aznap délutánra. De nem hívta a férfit, és nem is írt neki. A férfi mégis várta. Behűtötte a nô kedvenc vörösborát, próbálta külsejét is elônyösebbé tenni. Eljött az este 9 óra, és a költônô nem jött. A férfi éjszakára bekapcsolva hagyta telefonját, postafiókját, hátha... Másnap óránként küldött neki kétségbeesett üzeneteket, de választ nem kapott. Megrettent: lehet, hogy valaki felfedezte szenvedélyesen induló kapcsolatukat, bezárták egy sötét szobába, de abban körben, amelyben ô él, a gyilkosság sem kizárt. Vagy csak a nô riadt vissza az utolsó pillanatban vakmerôségétôl, hogy kilépjen addigi életében és visszahúzódott fényes csigaházába? Vagy a választások elôl végzetes tettre szánta el magát?

A költônôrôl azóta sincsen hír. Az író azért még várja. Ha újra jelentkezne, nem engedné el olyan könnyen, mint azon az éjszakán, hajnali négy órakor, amikor fáradtságra hivatkozott. És csak néha érzi úgy, hogy egy édes rémálomnak áldozata.

(2000. augusztus 21.)

Rémálomhozó 2.

Álomban barátommal, a fotóssal egy emeletes labirintusban bolyongunk, majd megfulladunk a szűk folyosókon, de végül mégis kijutunk. Álmomban egy ismeretlen nô közli velem, hogy mostantól velem fog élni. Ellenkezni sincsen lehetôségem.

Álmomban én vagyok a hangmérnöke annak a kiadatlan felvételnek, amelyen John Lennon énekli és gitározza a Yesterday-t, Ringo Starr zongorán, George Harrison pedig vadászkürtön kíséri. Paul McCartney éppen Amerikában udvarol.

Álmomban a nő, ragyogó napfénnyel aranyhaján, halkan elárulja, hogy megmozdult benne közös gyermekünk.

A miniszterelnök ébren így szólt: csak együtt álmodhatunk nagyot. Talán majd ha felállítja a mi pénzünkön az álomrendôrséget.

(2000. augusztus 21)

Születésnap

Kutya, a center, Teó, az irányító, Dagi, a söprögetô, Bogi, a felfutó, a Duna partján üldögéltek a nagyon meleg nyári éjszakán. Többüknek a napokban volt a születésnapja. Ezért hát ott a rakparton, kocadohányukat szívva, felbontottak néhány üveg pezsgôt, de elfogyott némi whiskey és boros kóla is. Vigyáztak az arányokkal, mert másnap reggel fél tízkor meccsük volt a kispályán a legnagyobb ellenféllel.

Már túl voltak az elsô kortyokon, amikor az elsô lövések dördültek. Dagi és Kutya fel akartak ugrani, de a többiek leintették ôket. Inkább újra kortyoltak. Majd, mielôtt végleg berúgtak volna, békében hazamentek, hogy a derbire kialudják magukat.

Másnap a meccs elôtt Teó közölte a többiekkel, hogy valami leszámolás volt a közelben, és egy srácot lelôttek. Ezt követôen csak döntetlent értek el az örök riválissal.

(2000. augusztus 21)

Naturizmus

Az egészséges életmódot hírdetô sztár egy negyedmilliós példányszámban megjelenô magazinban arra bíztatta nôtársait, hogy minden nap, télen-nyáron, hóban-fagyban, hogy biztosítsák bôrüknek a megfelelô lélegzést, vetkôzzenek meztelenre egy órára, úgy járkáljanak a lakásban, és ne féljenek az erkélyre is kimenni - a szép test nem szégyellnivaló.

Nem szégyenkeztek azok az emberrablók sem, akik egy szép nyári esten a balkonról ragadták el a szépséget. Aki ettôl fogva hónapokon át folyamatosan megvalósíthatta elméletét, mert az olvasók adományaiból igen nehezen gyűlt össze a váltságdíj.

Az Író is hozzájárult a maga szerény honoráriumával a gyűjtéshez, annál is inkább, mert igen nehezen viselte a kánikulát, amely heteken át minden nap 2-2 fokkal fokozódott. Ha csak tehette, minden ruhadarabját lehányta magáról, mivel éppen szabadságot vett ki, ki sem kellett mozdulnia otthonából több héten át. Aztán lejárt a vakáció, és újra emberek közé kellett mennie. A legkönnyebb öltözéket vette fel, de így is úgy érezte, mintha kô lenne rajta, mindent elöntô kínzó viszketés lett úrra rajta. Néhány napig szenvedett, aztán feladta, beteget jelentett. Azon a napon, amikor a sztár egészségi állapotáról az elsô kósza hírek jelentek meg a sajtóban, maga telefonált a mentôknek, hogy mentsék ki meztelensége fogságából. Csak azt nem értették az ápolónôk a zárt osztályon, miért látja mindegyikükben a Naturizmus Királynôjét.

A hírneves foglyot az Író elborulása napján engedtek el a túszejtôk. Amikor a rendôrség rájuk talált, a Hölgyön decens kiskosztüm domborodott, míg elrablóit terrorcselekmény és közszeméremsértés alapos gyanúja miatt vették ôrízetbe.

(2000. augusztus 23)

Ideál

Éjfél után fiús-csontos bohócarccal jelent meg és verseket olvasott fel. Sorait keverte soraimmal.

Egy röpke sötét zuhanást követôen selymes hajával csiklandozta arcomat az érett Mézasszony és ajándékozott nekem éneklô gesztenyeszemeket.

Midôn kijutottam tolakodó farkasodumból, egy forró fürdôbôl lépett ki kék lepedôben, roppant márványmelle fülledt örömöt árasztott felém.

És amikor a reggel elôl oldalamra fordultam, arany rosszkölyök-mosoly öntött végig felelôtlen vadsággal.

Felébredtem és legszívesebben egy szüntelenül hullámzó fantomképbe álmodtam volna vissza magam.

(2000. augusztus 23)

Erotika

Felszállnak és rögtön csókolózni kezdenek. Ölelésük szorosabb, mint egy harapófogó. Ujjaik belenyomulnak egymás húsába. A férfit dühíti a nô lerohanása. Legszívesebben megütné, de nincs hozzá ereje, mert párja folyamatosan duruzsolja a fülébe rekedtes hangján, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben minden porcikája feszül, kéjre vágyik. Te rohadt kurva, imádlak - hörgi a férfi, miközben a villamos utasai unott megütközéssel nézik ôket. De nem sokáig: a következô megállóban leszállnak. De még a szilárd földön sem hagyják abba egymás falását.

Közben a sinek közé estek újságjaik példányai. A Fedél nélkült kellett volna terjeszteniük.

(2000. szeptember 6)

A Gyôztes

Nézhetném ôt világháborús veteránnak, ha nem lenne legfeljebb hatvan. Mint egy orosz hôs egy partizánfilmbôl. Az áruló balegyenes, a Tovaris P., vagy az Utolsó töltényig fôszereplôje. Pirospozsgás, bajszos, orosz harcos-sapka a fején. Nyakában dögcédula, amit manapság olcsón adnak a bolhapiacon. Mikor észrevesz, tiszteleg, én is megbököm a homlokomat, bár rajtam nincsen sapka, mintha én lennék az ô illegális parancsnoka, aki a gyôzelmi jelentést várja. De az egykori vakmerô partizán már békésebb vizeken evez. Hatalmas kosarából kis szôlôfürtöket vesz elô és mindenkinek kínálja a villamoson. Muskotályos, rizling, otelló. Talán öt éve nem ettem szôlôt. Most sem terveztem, különösen, hogy egy sörös bulira igyekszem. De elfogadom, és élvezettel tömöm magamba az öreg nagy örömére.

Mégiscsak ô a gyôztes.

(2000. szeptember 11)

Jöjj és láss!

G. 44 évesen kapta meg elsô olvasószemüvegét. Figyelmeztették, hogy ne nézzen vele bele a világba, mert akkor szédülni fog. G. egy ideig mindig gondosan levette, amikor a könyv helyett a külvilágot akarta szemlélni, de hamarosan úgy döntött: inkább a táncoló foltoktól szédül, mint a ringlispilszerű valóságtól.

(2001. február 13)

Emléktábla

E helyűtt működött a Lépcsôs talponálló, amíg a józan önkény le nem rombolta.

(2001. március 14)

Mozi és valóság

A rendezôt a forgatás befejezte után hónapokig zaklatta a fiatal statisztalány, akit féltörténelmi filmjében deresre húztak. A lány ugyanis csak az utószinkron ütéshangjaira jajveszékelt, és mindenáron szerette volna megtapasztalni a valódi csapásokat. A rendezô végül megtört, és egy hétvégén, amikor az összes szomszéd elutazott, felhívta magához a hölgyet. Néhány rendezôi utasítás után rákötözte ôt a nagy ebédlôasztalra és egy elôre gondosan beáztatott fűzfavesszôvel ötvenet vert a lány vergôdô fenekére. Az áldozat sikoltozott, szűkölt, hörgött, de most a rendezô nem volt megelégedve a produkcióval. Ezért úgy döntött: további ötven ütés jár neki. A színésznôjelölt mesterkélt üvöltése egyszercsak kimerült nyöszörgésbe ment át, majd abbamaradt és lány nem mozdult többé.

- Tehetségtelen kis ribanc - mondta szomorúan a Mester, majd kihívta maga ellen a rendôrséget

(2001. április 6)

Mazo

És a szemüveges, görbeorrú dalnok kápót szerelt gitárja nyakára, hogy hitelesen elénekelhesse jiddis nyelven a Tíz Kicsi Zsidó balladáját.

(2001. május 5).

Érkezett: 2004.04.16