Az idei orvosi Nobel-díj egyik kitüntetettje a kínai Juju-tu professzorasszony volt, aki a malária elleni kutatásaiért kapta meg e magas elismerést. Eddig több mint egy évszázad alatt ő mindössze a 12. nő, aki orvosi Nobel-díjat kapott, az elsőt még 1947-ben érdemelte ki a prágai születésű, de az Egyesült Államokba emigrált Gerti Cori. Juju-tu kitüntetése kapcsán felmerül a kérdés, hogy miként ítéli meg napjainkban a közvélemény a nők tudományos szerepét.
Az utóbbi 50 évben a nőknek sikerült elindulniuk azon az úton, amely a férfiakkal való esélyegyenlőséghez vezet. Az Európai Unió számos országában születtek olyan törvények, amelyek a nőknek biztosítják a karrier és a gyermeknevelés összeegyeztetését a férfiak bevonásával is. A L’Oréal Corporate Foundation és az Unesco együttműködésében alapított For Women in Science egy felmérése azonban visszafogott képet mutat a valós helyzetről . Kiderült, hogy az európai polgárok 67 %-ának az a véleménye, hogy „a nők nem rendelkeznek a magas szintű tudományos pozíciók eléréséhez szükséges képességekkel és a megkérdezetteknek csak 10 %-a gondolja, hogy ezek a képességek megvannak a gyengébb nemnél” is.
A megkérdezett ötezer európai férfi és nő többsége szerint a nőkből hiányzik ehhez a kitartás, a racionális gondolkodás, a gyakorlatiasság, a tudományos szellem és az elemző ész. Érdekes, hogy ugyanakkor ezek az emberek a nők által ténylegesen elfoglalt magas szintű pozíciók arányát az EU-n belül átlag 28 %-ra teszik, holott ez ténylegesen csak 11 %. Arra a kérdésre, hogy soroljon fel három olyan tudományos személyiséget, akinek nevéhez nagy jelentőségű felfedezés köthető, a résztvevők 71%-a férfit nevezett meg és csak 33 % említett nőt is.
Az esélyegyenlőség tendenciája valóban javulóban van, de ez a javulás nagyon lassú. 2000 és 2010 között a női kvóta 26 %-ról 29-re nőtt, tíz év alatt csak 3 ponttal.
Ebben szerepet játszik az az elterjedt vélemény is, hogy a nők nem alkalmasak tudományos munkára. Ez a vélekedés a gyakorlatban fokozza azokat a nehézségeket, amelyekkel a nők ezen a pályán találkoznak. Probléma szokás szerint a kettős szerep - munka és család -,amely a férfiakat egyetlen hivatás gyakorlásában sem gátolja. A férfiak 59 %-a, a nők 52 %-a gondolja, hogy ha egy nő érvényesülni akar tudományos területen, le kell mondania a családról. A megkérdezettek 49 %-a úgy véli, hogy a nőknek a tudományos életben való nem megfelelő képviselete a kulturális sztereotípiákhoz kapcsolódik, A szlogen a L’Oréal Foundation kampányában a lényegre tapint: Change The Numbers, azaz „változtasd meg a számokat.”
Azoknak, akik szerint a nőknek nem való a tudományos pálya, hadd idézzünk fel néhány történelmi példát. Most nem a mindenki által ismert Curie-család nőtagjait, Marie-t és Iréne-t említjük, hanem olyanokat, akik napjaink nélkülözhetetlen számítógép-technikájának voltak úttörői vagy elismert szakértői. Például Ada King, Lovelace grófnője, a költő George Gordon Byron lánya (1815-1852) volt az, aki megtervezte a világ első „számítógépének” Charles Gabbage Analytical Engine-ének algoritmusát, ezért őt tekintjük ma a világ első programozójának. De felidézhetnénk Margaret Hamilton karrierjét is. Benne tisztelhetjük a szoftver feltalálóját, ő írta meg az első hordozható számítógép kódját, amely nélkülözhetetlen szerepet játszott az Apollo űrprogramban, így a Holdraszállásban is. Margaret Hamilton immár több mint 30 éve áll saját cége, a Hamilton Technologies élén. És ha már a számítógép-technikánál tartunk: Joanna Shields a brit kormány internet-biztonsági ügyekkel megbízott minisztere, fő feladata a cyberbűnözők leleplezése. Őt ma Nagy-Britannia egyik legbefolyásosabb asszonyának tekintik.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
