Franciaország ismét megmutatta, hogy nem kér a rasszizmusból, a szélsőjobboldalból. Pontosan egy hónappal a párizsi tragédia után sem hagyta magát elszédíteni a gyűlöletbeszédtől.
A tartományi választások második fordulója csattanós választ adott ismét azoknak, akik azt hitték, hogy a terrortámadások okozta sokkot kihasználva eljöhet a Nemzeti Front ideje. Az első kör után a Le Pen-család már előre ivott a medve bőrére és ugyanúgy jártak, mint a családfő 2002-ben, amikor az elnökválasztás második fordulójában a demokrácia szavazói valósággal elsöpörték őt Jacques Chirac útjából. 2015. december 15-én ismét a józanság győzött: a szélsőjobb a 13 régióból egyetlen egyben sem tudott nyerni. Ebben szerepet játszott az is, hogy mindenütt összefogtak a baloldali, illetve a mérsékelt jobboldali pártok, illetve visszaléptek egymás javára a neofasiszták ellen.
Pedig Franciaország, amely évszázadok óta át „a menedék földje” (terre d’asile) és erről a magyarok is sokat mesélhetnének II.Rákóczi Ferenc fejedelemig visszamenőleg, modern történelme egyik legsúlyosabb krízisét élte át, egy éven belül történt a Charlie Hebdo munkatársainak legyilkolása és a párizsi összehangolt támadás. És mégis azok kerekedtek felül, akik nem voltak hajlandók azonosítani az elvakult iszlamista terroristákkal az ország egész muzulmán közösségét, akik azt szeretnék, hogy az országban, minden gond ellenére, az együttélés, a tolerancia szelleme uralkodjon, mert a gyilkos eszmék, bármely oldalról is jönnek, csak romlást hoznak az országra és lakóira.
Franciaország ismét példát mutatott. Merre járnak vigyázó szemeink?
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
