Franciaországban évente 80 ezer férfit bántalmaz a párja. Míg Európa némely országa lassan foglalkozni kezd az áldozatokkal, Franciaországban egyelőre nincsen számukra jogorvoslat – írja a Le Figaro.

A 38 éves Maxime Gaget-n négy operációt hajtottak végre, mire helyre hozták eltört orrát és szétszakadt fülét, amelyet élettársa rúgott meg. Gaget „Társam, kínzóm” című könyvében leírta, mit szenvedett egy évig.

A női jogok minisztériumának adatai szerint Franciaországban minden 14,5 napban meghal egy bántalmazott férfi. Számuk ugyan alacsonyabb a 223 ezer női áldozathoz képest, de az is igaz, hogy amíg a nőknek 14, addig a férfiaknak csak 5%-a él panasszal.

„A társadalom nem akar tudomást venni arról, hogy egy nő is lehet erőszakos” – magyarázza Victoria Vanneau jogtörténész – az „SOS bántalmazott férfiak” (SOS Hommes Battus) társaság az egyetlen, amely foglalkozott a férfiakkal, 7 év után megszűnt anyagi források hiányában és azért is, mert senki sem hallgatta meg őket.”

A női jogok minisztériuma szerint a férfiaknak joguk van feljelentést tenni, részesülhetnek abból az alapból, amelyet a kormány ilyen tartalékol, hívhatnak egy adott telefonszámot, ahol szakorvosok hallgatják meg őket. A jogtörténész viszont úgy véli, hogy ez a gyakorlatban semmit sem jelent, mert a társadalom ebben a vonatkozásban csak a nőkre figyel. A pszichológusok szerint a társadalom ma is azt a nézetet vallja, hogy a férfi nem férfi, ha hagyja magát verni. A nők védelme pedig a politikusok számára még szavazatszerző is lehet. E szemléletet nem könnyű megváltoztatni.

Franciaország nem az egyedüli Európában ezzel a problémával. 2014-ben volt az első európai felmérés, de csak a nőkkel kapcsolatban. Néhány tagállam később pótolta a hiányt. Például Luxemburg, ahol kiderült, hogy a bántalmazottak 37,6 %-a férfi. Lengyelországban a 67,1% mellett 11 % jutott a férfiakra, a többi a gyerekekre. A statisztikák azonban itt is csak részben fedik a valóságot, mert rendőrségi és bírósági adatokra támaszkodnak csupán.

Nagy-Britanniában más a helyzet. John Mays, a Parity civil szervezet elnöke szerint az áldozatok 40%-a férfi és 60%-a nő. A szervezet harcol jogaik egyenlőségéért, de még sok a teendő e téren. Szélesebb közönséggel akarják megértetni a férfiakkal szembeni erőszak problémáját és prevenciós kampányokat indítanak. Kérik, hogy a befogadó otthonokat tegyék nyitottá a férfiak számára is. Belgiumban ez már működik. 2015 márciusában nyitott Mechelen mellett egy otthon, ahol a férfiak hat hónapig maradhatnak pszichológiai segítséget kapnak az átéltek feldolgozására. A kizárólag férfiakat befogadó otthon, amelyért napi 25 eurót kell fizetni, német és svájci mintára működik.

A genfi Pharos szervezet jelenleg csak a férfiakkal foglalkozik, de tervezi tevékenységének kiterjesztését a párokra is. A szolgáltatásaik szintén nem ingyenesek, mindenki a jövedelme szerint fizet.

Magyarországon viszont egyelőre csupán azok a férfiak számíthatnak védelemre, akiknek az ügye valami módon rendőrségen vagy bíróságon végződik. Bár a nők elleni erőszak kapcsán az elmúlt években volt néhány közfelháborodást kiváltó eset, amelynek tettesei, vagy gyanúsítottjai közszereplők voltak, a nőknek legalább megvannak a maguk szervezetei, mindenekelőtt a NA-NE, és segélyvonalai, ahová fordulhatnak. A bántalmazott férfiak nálunk is a legtöbb esetben gúny és megvetés tárgyai.

Maxime Gaget a „kollektív közömbösség” megtörését tartja a témában a legfőbb feladatnak, azt, hogy se a közvélemény, se a segítő szervezetek ne tegyenek különbséget női és férfi áldozatok között. Vegyes csoportok létrehozását tartja szükségesnek, amelyeknek keretén belül a párok lehetőséget kapnak problémáik megbeszélésére, életük újraindítására.