Az emberiség története tele van az „emberteremtés” iránti vággyal, de csak a 19. század technológiai és tudományos eredményei adtak ennek némi valószínűséget.
„Amikor Mary és Percy B.Shelley, Lord Byron, Claire Clermont és John Polidori összeültek 1816 nyarán Svájcban a Lehman-tó partján álló Villa Diodatiban, valóban a kor támáiról akartak beszélgetni” – mondja az El Paisnak Maria Santoyo, a Rettegés a laboratóriumban Frankensteintől dr. Moreau-ig című madridi kiállítás kurátora. A témák között volt például a galvánáram alkalmazása bűnözőkön, vagy Erasmus Darwin elmélete a holttestek felélesztéséről. A mindössze 21 éves Mary Shelley ekkor ötlötte ki Frankenstein című regényét, amely a horror műfaj alapművévé vált.
A kiállítás egyik középpontjában áll a Lény, és teremtője, egyfajta modern Prometheus, de találkozunk többek között Robert Louis Stevenson nem kevésbé halhatatlan dr.Jekyll és Mr.Hyde-jával, Auguste Williers hősnőjével, A jövő Évájával, valamint Herbert George Wells két különös teremtményével, A láthatatlan emberrel és dr.Moreau-val is. Külön blokkolban szerepel a „Másik”, vagyis az ember sötét oldalának megtestesülése, az Automata (gépek, amelyek felveszik az emberek alakját és magukra öltik személyiségüket is), és természetesen a Szörny.
Fernando Sabato író, a tárlat másik kurátora elárulta a lapnak, hogy neki Mary Shelley a kedvence, „mert kitalálta ezt a materialista horror történetet, amelyben a félelem ez egyszer ebből a világból ered, de olyan dolgok miatt, amelyeket emberi lény alkotott annak megváltoztatására.”
A kiállítás vitrinjében olvasható az a 20 szó, amelyet a legtöbbet ismételnek a fentebb felsorolt művekben. Közöttük van az „ember, szem, kéz”. A „szörny” azonban nem tartozik közéjük, mert a szerzők a „teremtmény” kifejezést használják.
„A könyvek kérdéseket tesznek fel, de nem adnak válaszokat. Ebben van a modernségük – mondják a biztosok – Egyébként tele vannak ajtókkal, ablakokkal, tükrökkel, amelyek ugyanazt a rémületet tükrözik: Az önmagával szembesülő emberét.”
Ezeknek a műveknek a hatását megsokszorozta a színház, a mozi. A nagy vászon alkotta meg az összevarrt koponyájú Frankensteint és a női robotot, a tömegek lázadását manipuláló Mariát Fritz Lang Metropolisában. A 20. század elején ezeket az automatákat mindig nőként ábrázolták, mivel az engedelmes, bármilyen szexuális szenvedélynek alávetett nő imázsát sugallták. Ez aztán megváltozott az évszázad végére, amikor megjelentek az akciófilmek gyilkoló robotjai, élükön a Terminátorral….
Hogy ez a téma mennyire foglalkoztatja ma is embereket, arra éppen e filmek nem múló népszerűsége a bizonyíték. Boris Karloff egy életművet épített Frankenstein Lényének figurájára, dr.Jekyll és Mr.Hyde kettős énje pedig évtizedek óta jutalomjáték a színészeknek, olyan kíválóságok alakították a saját csapdájába esett tudóst, mint Fredrick March, Spencer Tracy, Jean-Louis Barrault, Michael Caine vagy John Malkovich. És azért e klasszikus horrorokon nevetni is tudtunk a moziban: az „eredeti” feldolgozások mellett ugyancsak örökbecsű Mel Brooks Ifjú Frankenstein-je, vagy Jerry Lewis dr.Jerry és Mr.Love-ja…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
