Írolvasgondol

Bárki megnézheti az interneten Charles Manson egykori „családjának” lányainak fotóit, amelyek jelenlegi korukban ábrázolják őket. Leslie Van Houten mosolyog, haja őszül, egy nyugdíjas gyermekpszichológusra hasonlít. Patricia Krenwinkelen látszik, hogy életének 70%-át börtönben töltötte. A harmadik, Susan Atkins, börtönben halt meg 2009-ben.

Charles Manson cinkosainak, a Tate-La Bianca gyilkosságok brutális végrehajtóinak képe sokáig élni fog a kollektív emlékezetben, ahogy ott álltak az ítélethirdetéskor egyforma ruhában, középen elválasztott hajjal, lehetetlenül mosolyogva. Egyetlen különös megkülönböztető jellel, egy véres kereszttel a homlokukon. Atkins és Van Houten 21, Krenwinkel 22 éves volt, amikor Mansonhoz csatlakoztak. A negyedik lány, Linda Kasabian, aki 1969. augusztus 8-án Roman Polanski és Sharon Tate Bel Air-beli villájához szállította a mészárlás elkövetőit, a rémtett idején mindössze 20 esztendős volt, ő végül a vád koronatanúja lett a Manson-perben. A vádlottak végül csupán azért úszták meg a villamosszéket, mert időközben Kaliforniában eltörölték a halálbüntetést.  

Emma Cline hasonló korú volt, amikor feltámadt irántuk az érdeklődése. Mint ahogy a Paris Review-nak elmondta, mindent elolvasott, ami róluk szólt. Elment a Spahn ranch-re, ahol Manson élt a „családdal”, órákat töltött az internetes fórumok olvasásával, ahol a Manson-ügy és szereplői még mindig témák és információkat cserélnek arról, hogy a lányok csak a kutyák után ehettek, hogy házi pornofilmeket forgattak, hogy a tányérokat az óra járásának ellentétes irányban kellett felrakni. Ezután Cline megírta A lányok (The Girls) című regényét, amelyben egy hasonló szekta szerepel, vezetőjét Russelnek hívják, és a történetet ugyanúgy áthatja a szex, a drog, a sötét misztikum, mint a valóságot.  A könyvnek megfilmesítési jogát már két évvel annak megjelenése előtt megvette a Red Social produkciós cég. Cline-t ma úgy emlegetik, mint a „kétmillió dolláros lányt”, ugyanis ennyit  adott neki a kéziratért a Penguin Random House kiadó.

A 25 éves Emma Cline-nek ez az első nagyobb munkája, előtte csak egy esszét publikált, és néhány írást különböző magazinokban. A szerződés, amelyért egy héten keresztül 12 kiadó versengett, magába foglal egy megírandó mesekönyvet és egy regényt is.

Két év után a könyv megjelent és felmerül a kérdés, hogy valóban annyira jó-e, hogy két milliót érjen, holott „vakon” vették meg. Ha kasszasiker lesz, senkit sem fog érdekelni, hogy van-e neki irodalmi értéke, mint ahogyan az sem, hogy egy szörnyű gyilkosságsorozatból továbbra is a tettesek állnak reflektorfényben, miközben az áldozatokat lassan elfelejti a világ.