Tíz évvel ezelőtt, 2006. októberében gyilkolták meg Moszkvában Anna Politkovszkaja oknyomozó újságírónőt. Héléne Blanc francia ruszológus a Le Figaróban elemezte az oroszországi szabadságjogok jelenlegi helyzetét.  

-Tíz év után van még remény a Politkovszkaja-gyilkosság tisztázására?

-Ebben az ügyben csak az elkövetők felett ítélkeztek, a megrendelőket nem találták meg. Politkovszkaja cikkei sok mindenkit zavartak, amikor a csecsenföldi dolgokban nyomozott vagy a Kremlhez kapcsolódó ügyekben, vagy amikor elmagyarázta, hogy a hatalom hogyan hamisította meg a választásokat a szavazatok összeszámlálásakor a bizottsági elnökök megzsarolásával. Vagy amikor cikket írt a Dobrovka színházban túszokat szedők vezetőjéről, akiről kiderítette, hogy együttműködött a Kremllel. Az ilyen cikkekkel sodorta veszélybe magát.

Még mindig nem derült ki, hogy ki a parancsot a megölésére, de kommandó csecsenekből állt. Ismerve  Ramzan Kadirov csecsen diktátor-elnök személyiségét, akinek apját meggyilkolták és azóta a bosszú élteti, ismerve Moszkvához fűződő kapcsolatait, nem lehetetlen, hogy meg akarta ajándékozni Putyint a születésnapján vagy bizonyítani akarta a Kremlnek, hogy többre képes, mint az orosz hadsereg.

-Változott-e a helyzet az újságírónő meggyilkolása óta?

-Változott, rosszabb lett. Más újságírókat is megöltek. Az egyiket kalapáccsal verték agyon. Többen a Novaja Gazetánál dolgoztak, mint Politkovszkaja. A megrendelőket nem találták meg itt sem. Nemcsak az oroszoknak kell tartaniuk Moszkva villámaitól. Az idén szeptemberben Roman Szusenko ukrán újságírót, az Ukrinform hírügynökség párizsi tudósítóját letartóztatták Moszkvában, amikor családlátogatásra hazautazni készült. Kémkedés vádjával a lefortovói börtönbe zárták.

Az újságírók nem az egyedüli fenyegetettek. A politikai ellenfelek is azok. 2013-ban Borisz Berezovszkijt holtan találták angliai lakásában, ahol száműzetésben élt. A brit igazságszolgáltatás „megmagyarázhatatlan halál” megállapításával zárta le a nyomozást. Az Orosz Elnöki Párt alapítója minden bizonnyal államtitkokról tudott. 2012-ben Borisz Nyemcovot, az orosz ellenzéki történelmi alakját a Kreml ablakai alatt ölték meg. Az FSB találékony, sikerült csapdába csalni Vlagyimir Bukovszkijt, akit gyermekpornográfia vádjával visznek bíróság elé decemberben. Akik ismerik, biztosak az ártatlanságában.

A civil lakosságot is célba vették. 2011 decembere és 2012 februárja között jelentős tiltakozó megmozdulások voltak az egész országban a választási családok miatt és Putyin ellen, aki a szabadságot sértő törvényekkel állt bosszút. 2015-ben, a Charlie Hebdót ért merénylet után öt évi börtönre ítéltek egy fiatal, aki „Charlie vagyok” felirattal sétált a fővárosban.

-Milyen állapotban van az ellenzék?

-Borisz Nyemcov meggyilkolása után, akinek nagy legitimitása volt, az ellenzék jobban fél. Nem maradt sok ellenzéki, Garri Kaszparov is az Egyesült Államokba emigrált, Mihail Kaszjanov volt miniszterelnök visszavonult, Alekszej Navalnij házi őrizetben van. Putyin a legjobban egy olyan orosz forradalomtól fél, mint ami Grúziában zajlott le 2003-ban vagy Ukrajnában 2004-ben, majd nemrégiben.

-Lehet-e javulásban reménykedni?

-Nem. Most, hogy a volt KGB-sek kerültek kulcspozíciókba, nem hagyják el egyhamar a hatalmat. Annál is inkább, hogy Putyin dinaszta, aki szerája egyik emberének akarja majd átadni a gyeplőt.

El kell ismerni, hogy az országban van bizonyos presztizse, hála a személyi kultusznak, amit a televízió tart fenn azzal, hogy „szupercárnak” mutatja. És az is elismert tény, hogy bizonyos stabilitást teremtett az országban. Amikor hatalomra került a Jelcin-éra után, Oroszországban tombolt a bűnözés, a béreket, a nyugdíjakat nem folyósították. Ezeket rendezte és megakadályozta, hogy Oroszország széthulljon. Visszaadta a Szovjetunió megszűnésével megalázott ország büszkeség. Csakhogy azok, akik azt hitték, hogy bevezeti az igazi demokráciát, nagyon naívak voltak. Ma nincs ellenhatalom, az igazságszolgáltatás a Kreml utasításait követi, minden fontos döntést ott hoznak. A rezsimet az oroszok maguk is „demokratúrának”, azaz demokráciának álcázott diktatúrának nevezik.

Nehéz kitalálni, hogy mi van Putyin fejében a jövőt illetően. Gyakran mond egy dolgot és az ellenkezőjét csinálja. De lehet, hogy a legutóbbihoz hasonlóan most is előrehozott választások lesznek. Normálisan 2018-ban kellene lenniük, de az emberek akkor jobban fogják érezni a válságot. A dátum előrehozása jól jönne neki. Azt sem tartom kizártnak, hogy meg akarja magát élethosszig választatni….