Ahogy az októberi forradalomnak nemzetközileg elismert dátuma november 7, úgy 68 májusának történelmi kezdete március 22 – idézi fel az 50 évvel ezelőtti eseményeket a Le Figaro.

1968.március 22-én 150 diák foglalta el a nanterre-i egyetem központi adminisztrációs tornyának 8.emeletét. Azt követelték, hogy engedjék szabadon azokat a szélsőbaloldali fiatal aktivistákat, akik a vietnami háború ellen tiltakozva megdobálták az American Express irodáját. A bölcsészek tágabb értelemben a szűk keretek ellen lázadtak, amelyek közé beszorították a 60-as években a fiatalokat. „Felelős, felnőtt státuszt akarunk, nem meghosszabbított középiskolát” – jelentettek ki a Le Figaro 68. február 13-i számában. A konzervatív napilap elismerte, hogy a képzelet hiányában szenvedő egyetemi vezetés által hozott nem megfelelő szabályok okoznak tragikus félreértéseket. Létrejött a március 22 mozgalom, amelynek legismertebb vezetője Daniel Cohn-Bendit lett. Az anarchista, szituacionista, szabadelvű, trockista mozgalmat ő úgy jellemezte, mint „különböző horizontokból érkezettek sokirányú mozgalmát.”

A lázadás már egy év óta érett. A nanterre-i egyetemet 1964-ben alapították, campusa még nem is épült ki teljesen. A Le Figaro azt írta róla, hogy környezete szomorúan nézett ki, viszont az épületeket korrektek, a hálószobák kényelmesek voltak.

1967március 21-én a fiúk, fittyet hányva a tilalomnak, behatolnak lányoknak fenntartott épületbe. Erről kezdve szaporodnak az akciók az elavult szabályok, tilalmak, a szexuális elnyomás ellen. Nanterre, amely még kevésbé gyepesedett be, mint a régi egyetemek, ideális helye volt a lázadásnak.

Aztán a középiskolások is megmozdultak. Politikai szabadságot és új egyetemek építését követelték. A diákság demográfiai robbanása akkor érte el a csúcspontot. Az egyetemi felvételben tervezett szelekció olaj volt a tűzre.

Március 22 után a diákság nem csillapodott le. Pierre Grappin, Nanterre dékánja május 2-án bezáratta az egyetemet. A diákok ekkor a Sorbonne-t vették célba, de a rendőrség eltávolította a mintegy 500 diákot, akik elfoglalták.

„A Latin Negyed ostromállapotban. Gumibot, könnygázbomba, mindenfajta szélsőségek ellen” – írta azokban a napokban a Le Figaro. A rendőrség beavatkozásának durvasága a kar védett területén belül és a több száz  letartóztatás csak tovább táplálta a lázadás tüzét. Mozgósították erőiket a munkások is.

A Március 22 Mozgalmat végül június 12-én oszlatták fel hivatalosan hat másik forradalmi csoporttal együtt, egy 1936. március 10-i törvény alapján, amelyet eredetileg fegyveres csoportok és magánmilíciák ellen hoztak. Addigra azonban Franciaország a feje tetejére állt és Charles De Gaulle elnök előbb a hadsereg bevetését vette fontolóra, majd azokat a híveit hívta utcára, akiket megrémisztett a Párizsban eluralkodott káosz és „rendet” akartak.