Írolvasgondol

Guido Viale ma 75 éves olasz szociológus 1968 egyik vezéralakja volt, a Lotta Continua mozgalom társalapítója. Az évfordulón a La Stampa készített vele interjút.

-68 már megszületett 68 előtt. Hogy jutott el a tiltakozástól a politikai akcióig?

-Igazság szerint a tiltakozás már politikai tiltakozásként született és a politikai akció nagy rézben tiltakozás volt, abban az értelemben, hogy nehezen ért el konszolidált eredményeket. Legfeljebb a szabadság légkörének megteremtését előbb az egyetemeken és az iskolákban, majd a gyárakban és ezzel egy időben a városok életében. A diákok, a munkások és a polgárok, de különösen a proletárok és a szegények kevésbé érezhették magukat kizártnak, elhanyagoltnak, most egy kicsit főszereplővé válhattak.

-Tehát a kezdetektől fogva volt egy precíz politikai tudat?

-Nem, ha politikai tudaton egy ideológiát vagy politikai hovatartozást értünk. Ez csak nagyon kevés, már korábban átpolitizált kisebb csoportokra volt jellemző. A marxista-leninista ideológiák áradata később jött, mint 68 következménye, amely a tiltakozással a hierarchia és az autoritarizmus ellen, megnyitott bizonyos utakat.

-A Lotta Continua valójában azt gondolta, hogy lehetséges egy kommunista forradalom?

-Azt hiszem, a LC a forradalom szót soha nem használta, vagy ha igen, sokkal később. Megéltük a kommunizmust, amelyhez tartozónak mondtuk magunkat, Marx alapján, aki szerint a kommunizmus élő mozgalom, amely változtat a dolgok menetén.  Úgy éltük meg – főleg a szervezet megalakulása idején – a harcunkat és a politikai életben való részvételünket, mint egy folyamatot, amelynek önmagában megvolt a maga célja: a szabadság, az autonómia, a kultúra. Kétségtelen, hogy időnként voltak politikai célok is, sztrájkok, harcok, de kezdettől fogva megpróbáltuk a hangsúlyt arra fektetni, hogy a harc főleg a másképpen élés módja volt.

1972-73-tól leninistáknak is neveztük magunkat, de ezzel csak azokat a szervezeteket majmoltuk, amelyek ezt tűzték a zászlóikra. Ezt nagyon keveset alkalmaztuk és szervezetünknek degeneratív eleme volt.

-Vannak, akik azt állítják, hogy 68 elmozdította a szakszervezeti kultúrát a mennyiségből a minőség felé és előkészítette az utat a kollektív munkaszerződésekhez,  a szindikalizmus végéhez. Mások szerint azonban gyengítette a hagyományos értékeket és előkészítette a talajt a globális neoliberalizmusnak.

-A szakszervezeti és a politikai harc közötti megkülönböztetés a munkásmozgalom régi hagyományának a maradványa. Mivel a politikai harcnak nem volt tere, annak kiáltották ki a szakszervezetet. Ami a hagyományos polgári értékeket illeti, a család, az erkölcs, a nemzethez való tartozás, ezek kétségtelenül célpontjai voltak 68-nak. Ma a neoliberalizmus megpróbálja kisajátítani ezeket az értékeket, hogy védekezzen a kontesztáció ellen, amely valamilyen módon kezd újra növekedni, még ha nincs is közvetlen politikai tartalma. Az is megfigyelhető, hogy azoknak a nacionalista és rasszista pártoknak, akik szintén ezt akarják, nincsen semmi kifogásuk a neoliberalizmus ellen. Talán a globalizáció ellen igen, de a privatizáció ellen nincs, sőt, támogatják.

-Az antifasizmus, amelyről ma ismét annyit beszélnek, fontos része volt 68-nak. Nem gondolja, hogy ez identitásmentő volt egy olyan baloldal számára, amelynek már nem voltak baloldali céljai?

-Az MSI-vel (olasz újfasiszta párt – GNL), a jobboldali megmozdulásokkal, a rohamosztagos akciókkal szemben és főleg a feszültség stratégiájával szemben valóban alkalmaztuk az antifasizmust, néha háttérbe szorítottuk a célt, amiért küzdöttünk: a társadalom átalakítását. Ma a fő probléma nem annyira magában a fasizmus, hanem a rasszizmus, bár a kettő együtt kár. Azoknak a jobboldali mozgalmaknak,  azoknak is, amelyek közvetlenül a fasizmusból inspirálódtak, a toborzást nem annyira a fasizmusra, hanem a rasszizmusra, a bevándorlókkal szembeni gyűlöletre alapozzák. Harcolni a rasszizmus ellen pozitív akciókkal, nemcsak ideológiai alapon mindazok készek, akik befogadják és támogatják az emigráns közönségeket. Az antirasszizmus a politikai cselekvés elsőségi eleme lett.

-Ha létrejönnének újra egy 68 feltételei, mit hagyni ki és mit tenni hozzá az akkorihoz?

-Amit a leginkább át kellene venni 68-ból, az az emberi méltóság követelése lenne. Ez volt az antiautoritarizmus lényege mindenütt, az iskoláktól a gyárakig.