Ideggyógyászok, pszichológusok, tanárok régóra vitatkoznak azon, hogy a matematikai, nyelvtanulási, zenei tehetség adottság-e vagy pedig környezetfüggő. Ma már tudjuk, hogy minden tényezőnek van szerepe, de azt még nem, hogy milyen arányban, és hogy miképp hatnak egymásra.

 Ebben a kérdésben visz előre a lipcsei Max Planck intézet neuropszichológusainak munkája, amely a PLOS-ban jelent meg.

„A jó matematikai képesség genetikai és környezeti tényezők bonyolult interakciójától függ. Azt azonban nem tudjuk, hogan alakul az agy fejlődésében különböző fázisaiban” – írják a kutatók.

 Vizsgálódásuk középpontjában a ROBO1-nek nevezett gén variánsai állnak. Ezek a gének kapcsolódnak a jobboldali agykéregben lévő szürke állományra, amely a számokért felelős.

Kísérletükben a kutatók megmérték 3-6 éves gyerekek agyi szürke állományának volumenét. Ezek a gyerekek még nem kaptak semmiféle matematikai képzést és elemezték genómjukat a ROBO1 variánsait keresve. Amikor a gyerekek általános iskolások lettek, 6-9 éves koruk között összegyűjtötték matematika-jegyeiket és összehasonlították a korabeli adatokkal.

 Az eredmény igazolta azt a feltételezést, mely szerint létezik összefüggési lánc a ROBO1 variánsok és az agy szürke állományának volumene, valamint a matematikai képességek között. Ez utóbbiak egyötöde a genetikai tényezőnek tudható be – állapították meg a kísérletező tudósok.

 Mindazonáltal a kutatásnak van egy komoly hiányossága. Nem foglalkoztak ugyanis a két mintavétel között eltelt idő eseményeivel, már pedig elképzelhető, hogy azok, akik jobb eredményeket értek el matematikából, esetleg olyan családi környezetben voltak, amelyben nagyobb ihletet kaptak e „rettegett” tantárgyból, mint gyengébben szereplő kortársaik.