Október 1-től újabb történelmi csúcson az üzemanyag. Egy taxis- és autósblokád rendel. Vagy már ez sem érdekel senkit, aláfeküdtünk valamennyien a közönynek, a beletörődésnek?

Beáraztak bennünket: egy nyugdíjas szavazat 80 rugó. Ennyit még elinni is elég nehéz. De hogy is mondja Kabos Gyula? „Meg akar vesztegetni? Na, próbálkozzon még egy kicsit”.

A vezérlő, aki nem szereti a pocakos tábornokokat, Hajmáskéren vizionálta az erős magyar hadsereget. E Veszprém megyei települést mi annak idején Kismoszkvának hívtuk, itt volt a szovjet testvérelvtársak egyik legnagyobb bázisa. Emlékszem, egyszer mentünk hadgyakorlatra a Bakonyba, de Hajmáskéren éjszaka futott keresztül a vonatunk, és ki sem nyithattuk a marhavagont, nehogy belelássunk szövetségeseink hadititkaiba.

Apám meséli, hogy a minap becsengetett hozzájuk két süldőbanya, hogy aláírassák vele a stoppos petíciót. Az Öregem szemrebbenés nélkül közölte velük, hogy sajnos analfabéta. A két süldőbanya összes arca leszakadt – lehet, hogy azt sem tudták, mi az az analfabéta – majd sietve távozták. Honnan is tudták volna, hogy egy hat nyelven beszélő nyugalmazott nagykövet áll előttük?

Bennünket még ők sem keresnek meg, ugyanúgy le vagyunk szarva, mint a közvélemény-kutatók részéről. Pedig elmondanám nekik, hogy egyetértek, micsoda disznóság, hogy már októberben karácsonyi dalokat nyomnak a nagyáruházakban, aztán megkérdezném tőlük, hogy az a másik, az milyen ünnep?

Hosszú órákra összeomlott a FB. Legszebb öröm a káröröm lenne, ha nem vált volna mindennapi kenyerünkké. Biztosan milliók élik meg hasonlóan, mint a nagy New York-i áramszünetet, várható tehát, hogy 9 hónap múlva megszaporodik a gyermekáldás a világban. Hogy mi történhetett? Lehet, hogy olyasmi, mint Örkény Különleges tudakozójával. Minden a legnagyobb rendben ment egészen addig, amíg valami gazember meg nem kérdezte a minden pontos szolgálattól: „Hogy ityeg a fityeg?”

Az idei World Press Photo még a szokottnál is negatívabb hatású volt, és nem láttunk olyan képeket, amelyek akár döbbenetet, akár igazi részvétet váltottak ki volna belőlünk. Talán bennünket is utolért „a borzalom banalitása”, amit Susan Sontag bő két évtizede megjósolt. Végül is nem meglepő, hiszen ide s tova 50 éve foglalkozom napi hírekkel, e fél évszázad alatt történt néhány sokkhatású esemény a hozzájuk tartozó filmekkel, fotókkal együtt, csoda, ha már katasztrófákról, balesetekről, halálról szóló képek nem tudnak megrázni?

Soha nem volt még ilyen drága az üzemanyag Magyarországon. Újabb és újabb lélektani határok dőlnek meg, csak éppen a közlélek nem reagál rá. És az élelmiszerpiacon is hetente mennek fel az árak, csak az nem veszi észre, aki soha nem vásárol be, vagy nem akarja észrevenni.  Ezek tények, magyarázni lehet, mint Kohn bácsi a marxizmust, csak megérteni nem. És Magyarhonban csend honol. Néhány éve kiátkoztak egy ma már Kanadában élő magyar írót, aki azt merte mondani honfitársairól, hogy "szolganép", hogy a magyar „genetikailag alattvaló”. Most nem várhatunk Gorbira és Ronnie-ra, hogy megoldják helyettünk, mint 32 évvel ezelőtt, mert legyünk őszinték: az akkori fordulathoz a széles néptömegeknek nem sok köze volt…

Azért az is elég beszédes, hogy egy orosz újságírónak ítélték oda a Nobel-békedíjat. Orosz/szovjet utoljára 1990-ben kapta, maga Gorbacsov, előtte pedig a "másképp gondolkodó" tudós, Szaharov...

Hogy nagyra becsült Barátomat idézzem ismét: "Mániám mono, képzetem kényszer". Most már MZP lett a Gyurcsány embere. És senki sem figyelmezteti őket, hogy kezdenek közröhej tárgyává válni, miközben a vásárhelyi sikerember egyre inkább úgy beszél, mint akinek a helyére szeretne lépni és már a hatalmon lévőket vádolja azzal, hogy DK szálláscsinálói.

Előválasztási szavazás a Flórián térnél. 89 évében járó Apám is voksolni akar. A sor csaknem a buszmegállóig tart. Kérdezem a sor elején állókat, hogy előre engednék-e őt? Egy festett szőke, maximum ötvenes nő harsányan válaszol: „Itt állok 9 óra óta, ha azt akarják, hogy szavazzak, nem engedek előre senkit sem.”

Megint a Flórián, dél körül. Az üzletközpontba sietve belebotlottam DK utcai fórumába. Ugyanolyan volt, mint a tv-ben, egyértelmű, határozott, ugyanakkor kedves, láthatóan valóban kiváncsi volt az emberek véleményére, válaszolt mindenkinek a kérdésére. A körülötte kialakult kis gyűrű mellett egy lehajtott fejű nő haladt el, és fokhegyről odabökte: "Hazaárulók". A gyűrűből kiszólt egy másik nő: "Aki mondja". Forrest Gump, ki vagy a mennyekben...

Milyen országban szeretnék élni? Olyanban, ahol nem az egymás elleni gyűlölet határozza meg a mindennapokat, ahol nincs nap, mint nap az az érzésem, hogy az egész ország egy kiszabadult elmegyógyintézetté vált.  Szeretném még megérni Magyarországon, hogy láthassam gyermekeim, unokáim békés, boldog jövőjét. Én már megtehetem, hogy bezárkózom, és köpök az egészre, de ők nem, ha nem akarják másutt leélni életüket.