A Moby Dick szerzője (1819 – 1891) közel 30 éven keresztül csak a költészetnek szentelte magát, és nem is publikált. Pedig Herman Melville már az első könyveivel, a Typee-vel (1846) és az Omoo-val (1847) nagy sikert aratott. Ezekben írta le polinéziai kalandjait, és úgy emlegették, mint a „kannibálok között élő embert.” Ő azonban mindent az írásra tett fel, nem olcsó hírnevet akart, de a saját, új stílusában írt könyvét, a Mardit (1849) hidegen fogadta a kritika és a közönség is. Mivel közben családot alapított, gyorsan írt két sikerregényt, de ezek nem elégítették ki.
1850-re ígérte kiadójának új regényét, amellyel azonban nem készült el. Barátjának, Nathaniel Hawthorne-nak, A skarlát betű szerzőjének köszönhette, hogy Massachusetts-be költözve visszatért kreatív energiája. Így született meg a Moby Dick, amely először Londonban jelent meg 1851 októberében, majd egy hónappal később az Egyesült Államokban, de akkor nem hozott sem dicsőséget, sem sikert szerzőjének. Következő könyvének, a Pierre-nek is katasztrofális lett a fogadtatása.
Melville egyre jobban magába zárkózott, barátai már attól tartottak, hogy megzavarodott. Ráadásul 1853-ban leégett kiadójának boltja, és könyveinek többsége megsemmisült. Ő azonban megszállottan írt tovább olyasmiket, amik nem kellettek a közönségnek. Pedig az 1857-ben megjelent könyve, A bizalmi ember, a kereskedelem démona által korrumpált Amerika kétségbeesett szatírája csődbe vitte új kiadóját, a Dix & Edwards-ot. Miután felélte tartalékait, kerületi vámfelügyelő lett. Valódi álmát azonban soha nem adta fel, 20 évi hivatali szolgálat után úgy döntött, hogy hátralévő idejében befejezi félbehagyott írásait.
Az író úgy állt neki a munkának, hogy nem volt az agyában sem egy történet, sem egy főhős, csupán egy mottó: „Légy hű ifjúságod ideáljaihoz”. Ezt egy négyrét hajtogatott papíron találta, amely íróasztalának fiókjában lapult. Így született meg utolsó, befejezetlen novellája, a Billy Budd, amely szintén a tengeren játszódik, és amelyet 1924-es megjelenése óta a Moby Dick mellett Melville második remekművének tekintenek. Utóéletére jellemző, hogy a lázadó matróz történetét színpadra vitték, Benjamin Britten operát, Peter Ustinov pedig filmet készített belőle. Valójában a Moby Dicket is az 1920-as évek elején fedezték fel, miután az angol írótárs, D.H.Lawrence irodalmi folyóiratában, a Studies In Classic American Literature-ben felhívta a figyelmet Melville munkásságának eredetiségére.
Ez a mű is számtalan változatban jelent meg azóta, filmre először 1926-ban dolgozták át John Barriemore-ral Ahab kapitány szerepében, a leghíresebb azonban John Huston 1956-as filmje, amelyben Gregory Peck lett a megszállott kapitány, a narrátor Ishmaelt pedig Richard Baseheart, Fellini Országútonjának Bolondja alakította.
A filmben lelkészt játszó Orson Welles pedig gázsijából színpadra vitte a történetet, a főszerepben Rod Steigerrel. Az idős Vittorio Gassman egész életfilozófiáját sűrítette be előadásában.. És akkor még nem szóltunk a Led Zeppelin Moby Dick című számáról, amelyben John Henry Bonham dobszólójának egy részét puszta kézzel játszotta le…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
