Nyugaton a helyzet változatlan (All Quiet On the Western Front, USA, 1930. Rendezte: Lewis Milestone, szereplők: Lew Ayres (Baumer), Louis Wolheim (Katczinsky), Ben Alexander (Kemmerich).
Történet egy gimnáziumi osztályról, amely „hazafias kötelességből” egy emberként bevonul és odavész a világháború poklában. Erich Maria Remarque saját frontszolgálatának borzalmaiból táplálkozva írta meg regényét, amely 1929-ben jelent meg, másfél év alatt 25 nyelvre ...
Egykori kollégiumomat látogatjuk meg, felmegyünk negyedik emeleti szobánkba, ahol az első három évben laktam. Életem elfárad, lepihen egy kicsit, én pedig kicsit körül szeretnék nézni addig a Városban.
A lépcsőt időközben eltüntette valaki, így csak nagy lólengések árán tudok lejutni a földszintre. Az ebédlőben éppen ünnepi terítés folyik, a könyvtárból volt osztályfőnökön lép ki, hófehér hajjal. (Még a harmincadik érettségi találkozón is ...
Enyém az utca s történetei spanyol hangok kacagnak
most éjjel Cadillac-ek mérges gôzökben hasítanak
kihajolok mélyen vén szállodám ablakán
egy kezem rám emelem de a másik a rózsán
hallottam azt mesélik háború készül vége mindennek
a városok félig romokban menekülnek az emberek
de alkony gyermekei még egyszer hadd kérdezzem meg
vajon a vadászok értem is üvöltenek?
és hová mennek az országutak most hogy szabadok vagyunk?
miért masíroznak még a ...
Jim Morrison 1970-ben még azt üvöltötte, hogy „bizonytalan a jövő, de mindig közel a vég” („The future is uncertain, the end is alway near”). A következő évtizedekben a punkok, a darkok, majd a grunge műfaj legjobbjai, akik a The Doors-ra, a depresszióját később öniróniával kezelő Lou Reedre és Iggy Popra esküdtek, a „nincs jövő” („no future”) sommás életfilozófiájából indultak ki. Közülük ketten fiatalon a halált választották, egy ...
Szüleimmel járjuk Európát, egy ismeretlen nyelvű, észak közeli országban járunk. Egy különleges kisvárost ajánlanak nekünk, de csak Anyámmal tudunk elmenni oda, mert Apámnak éppen valami hivatalos dolga akad.
Busszal megyünk, gyönyörű zöld, de napfényes hegyek közé érkezünk, kezünkben prospektusokkal, és egy újsággal, amely egy helyi közösségről szól. Ahogy megérkezünk, egyre-másra látjuk a hegyekből kis fahidakon lejönni a lakókat: csupa ősz, ...
Van egy egyetemes Magna Carta, amelyet az emberek nehezen fogadnak el, pedig felette áll az emberek által írott alkotmánynak. Cormac Cullinan, akinek ügyvédi irodája a dél-afrikai Fokvárosban működik,Wild Lawnak, a természet törvényének nevezi.
”Annyira hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy alkalmazkodjunk egy olyan törvényhez, amely a természet kihasználását célozza, hogy a gondolat, hogy a törvénynek inkább a természet erőinek szolgálatában kellene állnia, ...
Széllángok égnek zöld-sárga táncban az úr trónusától rendezői jobbra. Az igét ott hirdették ezen a nyolcidőjárású nyári vasárnap estén.
Éppen John Coltrane spirituális útkereséseiről írtam, amikor hirtelen vakító fény árasztotta el a képernyőmet. A látomás csak néhány percig tartott, aztán visszaállt az eredeti fényerő. Sem előtte, sem közben nem nyomtam meg semmilyen gombot.
Coltrane Zenéje fordított örvény, amely a benne úszó lelket egyre ...
Újra egyetemista vagyok és egy szerelem-történeti kurzusra iratkozom be. Az előadóban még az előző óra diákjai szedelőzködnek, a fiatal, gyönyörű tanárnőben felismerem egykori francia osztályfőnökömet, D.-t, aki éppen egy természetvallási speckolt hirdet meg, asszisztense pedig a Parányi Énekesnő, aki a vegetárius konyha és a vágy kapcsolatairól értekezik majd.
A speckol, amely inkább tűnik közösség-alapításnak, szombaton délután indul, akkor ...
Ha eljutsz odáig, hogy nem érzékeled egy tibeti spirituális zene és a nagyvárosi zajok közötti határt, jó úton haladsz, mert már képes vagy belső harmóniává változtatni a külvilág káoszát.
Ha a kép és a hang rabjává váltál, a csend nálad süket fülekre talál.
Az idén is megtették nálunk bemutatkozó látogatásukat a fiatal cinkék. Annyira hozzánk szoktak, hogy nem csupán az erkély asztalára szállnak, hanem már hálószobánk nyitott ablakának ...
Pláza, átláthatatlan folyosók. Egy könyvesboltot keresek, de az szinte eltűnik a sok harsogó butik között.
Hatalmas gyerektömeg érkezik, mintha mindenki, mindenhonnan az én nevemet kiáltozná. Egy idő után már nem érdekel, hogy ki mit kiabál.
Több emeletes hátizsák rajtam, mintha egy ház lenne. Leteszem a földre, de abban a pillanatban ki is borul belőle minden, a gyerekek hatalmas visítással rávetik magukat és szétkapkodják a tartalmát.
Nem emlékszem, ...
